Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - DECSÉNYI GYULA: Zsigmond király és Velencze összeköttetéseinek történetéhez (Llubič Oklevéltárának ism.) 751

T01ÎTÉNETÏ IRODALOM. közeledés kísérletére. Számításai annál biztosabb alapon nyugodtak, mert most már Róma felől is hathatós támogatásban részesült. Y. Márton pápa utóda, IY. Eugén velenczei származású volt és pápasága kezdetétől fogva Yelencze barátjának mutatta magát. Míg előde a firenzeiek pártján állott, ő egész határozottan a velenczei köztársaság mellett foglalt állást. Es a pápa magatartása nagyjelentőségű volt Zsigmondra nézve, a ki a baseli zsinat reformátori actiójának küszöbén, úgy a mindinkább bonyolódó egyházpolitikai kérdésekkel, mint az olaszországi zavarokkal szembeu a császári korona fényétől remélte fogyatékos tekintélyének megerősbűlését. A köztársaság előzetes puhatolózások után, melyekre Domsát, a horvát vicebánt használta volt fel,1

) 1432. február 26-án követeket választott, a kik Ferrarába menve, onnan találkozót kérjenek a magyar király megbizottaitól Mantuába vagy Reggióba, vagy más városba az estei vagy mantuai őrgrófok területén. A választás Danielo Vitturi és Andrea Morosini patríciusokra esett. A signoria utasításúl adta nekik, hogy örökös békét ajánljanak Zsigmondnak, ha pedig erre nem hajlandó, minél hosszabb időre, de legkevesebb öt évre terjedő fegyverszünetet igyekezzenek tőle kieszközölni, az 1413-iki fegyverszünet szellemében. Ez kiterjesztendő lenne a firenzei köztársaságra, az estei és mantuai őrgrófokra, Ravenna urára, a görzi grófra és a tiroli Lagerthal (Yallis Lagurina) nemeseire ; de a milanói herczegre semmi esetre sem, mert ezzel külön békeszerződésre van szükség, mely a magyar királylyal való egyezségtől külön, önálló tárgyalások alapján lenne megkötendő. A török elleni segély kérdésével szemben a signoria arra a körülményre utal, hogy ez időszerint a törökkel békében van ; ez ügyben tehát semmi Ígéretet nem tehet. Dalmáczia kérdése csak annyiban merült fel ezúttal, a mennyiben a köztársaság ismételten kinyilatkoztatta, hogy e tartományt nem uralomvágyból, hanem saját védelmére és biztonságára tartja elfoglalva és nem is fog róla lemondani.2) A követek nagyszámú kísérettel utaztak el s az útiköltségen felül naponként négy aranyat kaptak ellátásukra. Zsigmond márczius 25-én Parmából Tamási Lászlót, Hédervári Lőrinczet, Thallóczy Matkót, Mátyás alkanczellárt és a fentebb említett Domsát bízta meg az alkudozások vezetésével.3) A tárgyalások Hihetőleg ugyanazt, kivel a diplomacziai iratokban mint Garai Miklós nádor és a zenggi gróf követével találkozunk. Listine, 46, 47. és 49. 1. Zsigmond Thomsának nevezi okleveleiben. s) Listine, 50-53. 1. s) A megbízólevél megvan Zsigmond birodalmi iktatókönyvében, a bécsi udv. levéltárban. J. 182. b. 1.