Századok – 1891
Könyvismertetések és bírálatok - KVACSALA JÁNOS: Adalékok a tót nyelv történetéhez. (Irta Czambel ism.) 66
68 TÖRTÉNETI IRODALOM. 56 A szerző evvel befejezi a régibb nyelvtörténet vizsgálását s egy korunkbeli író, Paulinyi nyelvezetét vizsgálja, a ki tót nyelven írt, de oly időben, midőn még az irodalmi nyelv minden kérdése nem volt tudományosan megállapítva. Mi ezen buvárlatain követni nem fogjuk, mivel azok inkább csak a philologusokra bírnak érdekkel. Csak kapcsolatban az előzőkkel megemlítjük, bogy a cseli nyelv el volt terjedve Magyarországon azután még több, mint két századon át, míg azt Bernolák újítása (ki a pozsonyi dialectust megkisérlette irodalmi nyelvvé tenni) főleg a katliolikusok irodalmából ki nem szorította. De a cseh nyelv használata azért a lakosságban nem szűntette meg sem etlmographiai egyéniségök, sem pedig politikai liovátartozásuk tudatát. Legyen szabad e rövid szemlét egy ezt bizonyító tény felemlítésével bezárnom. A lőcsei Brewer-féle nyomda már 1632. kiadta Comenius »Praxis Pietatis« fordítását. De az előszót, melyet Comenius a cseh hívőkhöz intézett vala, a nyomdász a tót olvasóhoz czímezi, s a hol a cseh nemzet sanyarúságairól szól a fordító (Com.), ott a lőcsei nyomdász a cseh szó helyébe az »uhor«-t (magyar) teszi. Ha tehát Czambel fejtegetéseit valamivel kiegészítenék, az az lenne, hogy a cseh nyelv ez elterjedése igenis tény, de csakis nyelvtörténeti tény. Szorgalmas és fáradságos munkájáért a szerző dicséretet érdemel, s csak azt sajnáljuk, hogy Hunfalvy említett állításával oly mérvben nem foglalkozik, mint azt tárgya magával hozta volna, s a mint reá philologiai képzettsége és történelmi jártassága feljogosítanák. DR. KVACSALA JÁNOS.