Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - KVACSALA JÁNOS: Adalékok a tót nyelv történetéhez. (Irta Czambel ism.) 66

74 TÖRTÉNETI IRODALOM. 56 Míg ez utóbbiak főleg a nyelvészt érdeklik, az elsők annál is inkább érdekeibetik a történetírót, mivel idáig nem is tárgyalt kérdésekbe iparkodnak némi világosságot hozni. Egy részök érinti az ethnographusokra fontos kérdést : a magyarországi tót népességnek a csehliez való viszonyáról.Tudjuk, hogy Hunfalvy Pál Magy. Ethnographiájában azon eredményre jut, hogy az említett népesség, vagyis hazánk tót lakossága később költözködött csak Magyarországba, illetőleg, miután már a magyar uralom meg volt erősödve. Czambel e felfogással szemben egyenesen nem foglal állást, s nem is foglalhat, mivel nyelvtörténettel foglalkozván, csak ott kezdheti a vizsgálódást, a hol positiv adatokkal rendelkezik. Ez adatok közt is azok, melyek legtovább nyúlnak vissza, nem nyelv, hanem politikai-történeti jellegűek. Mindamellett előadásának több helyéből kitűnik, hogy ő a tót lakosság eredetét nem a magyar-eseh érintkezések eredményeként tekinti, hanem felteszi, hogy annak magva már az érintkezéseket megelőző időben is ott lakott a felső megyékben. Kitűnik ez több helyütt, különösen midőn Csák Mátéról szól. Felemlítvén, Fessier nyomán, hogy Csák Máté Cseh- és Morvaországból friss zsoldosokat hívott be, megjegyzi, hogy félezred év után ez volt az első hosszabb időtartam, mely alatt a csehek és a tótok (közel 8—lü évig ismét együtt voltak. (7 lap.) Azonban a szerző közvetlenül ezen körülmény vizsgálását nem tekintette feladatának, a minthogy nem is említi művében. Fejtegetése folyamában inkább egy más, tán még fontosabb kérdést kiván történetileg megállapítani, t. i. hogyan jutott a cseh nyelv azon jelentőséghez, mellyel a tót népnél s irodalomban a legújabb időkig birt ? Az Árpádok korabeli adatokat többnyire Fesslertől és Palackytól veszi, a nélkül, hogy újjal gyarapíthatná őket, a néhány adatot azonban maga sem becsüli sokra, t. i. nem tartja fontosnak tárgya tekintetéből. — A cseh nyelv e jelentősége — szerinte — ott kezdődik, midőn a prágai egyetem megalapítása folytán, Nyugat-Magyarország tudományos kiképeztetése czéljából sok oknál fogva Prágára lett utalva. És pedig nevek után Ítélve az 1420-ig Prágában tanult 128 jogász és pliilosophiai hallgató közt legtöbb volt a magyar, azután tót, aztán erdélyi német, és végűi román (8 lap.) Ez úton történt egyfelől cseh kézíratok behozatala Magyarországba, másfelől az, hogy egyesek cseh nyelven kezdettek írni. Erre nyújt bizonyítékot egy 1385-ben kelt kézírat (a prágai káptalan birtoka mely a Holies (Nyugat-Nyitramegye) tájékán uralkodó nyelvjárásban ad glossákat, s magyarországi szerző munkája. Sőt egy 1350-ben írt »Evangelia« cseh szövegében