Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - ERDÉLYI PÁL: Kazinczy Ferencz levelezése I. II. köt. (Közzétette Dr. Váczy János ism.) - 58

69 TÖRTÉNETI IRODALOM. 56 kiadásban is adta. Szóval nemcsak az becses és sokat érő, mit adott, hanem a mód, a feldolgozás is, a hogyan kezünkbe adta. Köszönjük meg az Akadémiának, a miért módot nyújtott arra, liogy e mű megjelenhessék, köszönjük meg dr. Váczy Jánosnak, a miért ilyen kiválóan érdemes forrásmunkával gazdagította irodalmunkat. Mily sok feladatot szabtunk a teljes Kazinczy kiadás elé, milyen értéket tulajdonítottunk neki eleve, mennyire hézagpótló és szükséges teendőnek jelöltük meg, s ezzel már előre is kijelentettük minden igényünket, melyet az iránt támasztunk, emezek pedig nem csekélyek. Elsőrendű forrásmunka, illő, hogy elsőrendű forráskiadás legyen. Legyen e kiadás tehát anyagára lehetőleg teljes, a szövegre és kiállításra megbízható és pontos, használhatóságára könnyű. E kritériumok bármelyikének hiánya, vagy megsértése koczkáztatja a kiadás sikerét. Mert nincs szükségünk olyan Kazinczykiadásra, mely nehézkes és megbízhatlan lenne, ha egyébért nem, azért sem, mert ilyen monumentális kiadványba nem minden pillanatban lehet belekapni, s mert az ily hatalmas munka korrigálva, pótolgatva, toldva-foldva jóformán alig ér valamit. A kötetet dr. Yáczy vezeti be előszóval, melyből meggyőződést szerzünk, hogy az Akadémia semmit sem mulasztott el, hogy gyűjteményét lehetőleg gazdaggá s így kiadását lehető teljessé tegye. Meggyőződünk arról is, ha netalán mégis hiányos volna anyagára, azt nem az Akadémiának, hanem oly magánosoknak kell fölróni, kik többszöri felszólításra sem bocsátották Kazinczynak birtokukban lévő leveleit az Irodalom-történeti Bizottság rendelkezésére. Mert maga az akadémiai bizottság nem kiméit sem költséget, sem fáradságot, hogy kiadását minél egészebbé tehesse, fölkutatta a nyilvános könyvtárakat, fölszólította az irodalom barátait névszerint is, ha értésére esett, hogy e levelezésből van valami birtokukban, s a mellett még nyilt fölhívást is intézett az egész közönséghez. E tekintetben tehát a gyűjteményt teljesnek lehet mondani, amennyiben szó lehet arról, hogy egy ilyen kiadás elérje az abszolút teljességet. Az előszó elmondja a kiadás történetét is, belőle megértjük, milyen hosszan húzódó és nehéz munkát végzett ezzel az Akadémia. Utalva a kiadás történetére, meggondolva annak nehézségeit, tudva akadályait, még jobban örülhetünk, hogy végre megkaptuk a teljes Kazinczy első kötetét. E kötet Kazinczy levelezésének első kötete az 1763—1789. között lefolyt időből 278 levelet ad teljes ortographiai hűséggel készült másolatban. E tény a kiadást igazi forrásművé avatja s egyformán értékessé teszi azt a minden irányban kutatók előtt.