Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A cziszterczi apátságok története. (Irta Békeffy Remig ism.) 663

670 TÖRTÉNETI ITtODALOM. 670 zőt, noha művének igen sok részlete megkívánja a helyreigazítást. Nem áll rendelkezésemre annyi tér, hogy itt egytől-egyig elősoroljam, ami könyvében a történeti hitelességet nélkülözi. Mutatványul azonban néhányat mégis föl kell említnem. így Loeke-ot és Miltont unitáriusnak mondja, holott köztudomású, hogy egyikök sem volt az. A németországi szabadelvű protestantismus kifejlődését az unitarismus hatásának tulajdonítja, habár az emettől teljesen függetlenül alakúit. Ám ezek még osak kicsiségek ahhoz képest, hogy az előadása folyamán szereplő reformátusokat kivétel nélkül vagy végtelen tudatlan, vagy hitvány lelkületű embereknek festi, míg ellenben Denk János, Gasen Konrád, Hoffmann Menyhért, Campanus János, Dolet István, Foris Dávid, Kautz Jakab stb. »tudományuk sokoldalúságával, jellemök feddhetetlenségével, hitök merész következetességével, a fáradhatatlan kutatással, törekvéssel, szeretettel, hűséggel és férfibátorsággal« tűntek ki. És itt lehetetlen meg nem emlékeznem elfogultságának ama bizonyítékáról, mely egyúttal szelid polémia ellenem. »Melius Péter, mint exegeta« czímű tanulmányomban ugyanis azt állítottam, hogy Melius e tekintetben is »kora színvonalán állott, az ő kora nem ismert másfajta exegesist«, mire szerző azzal válaszol, hogy akkor az unitárius Yálaszuti »az ő korát 300 évvel meghaladta«, vagyis hogy nála már a mai tudományos exegesis volt meg. Csakhogy az igazság nem egyéb, mint az, hogy a Válaszuti exegesise ugyanaz a betűkön rágódó, saját véleményét a bibliába beleerőszakoló exegesis, mint a Meliusé és a Dávid Ferenczé. Látható tehát, hogy az igazságot a phrasisok halmaza és a tények irányzatos színezése nem képes megdönteni. A többi közt épen szerző művéből az is kitetszik, hogy Decsi Gáspár nagyon rokonszenves, bölcs mérsékletű és ügyes tollú ember volt, de kálvinista levén, szerző részéről természetesen csak gúnyt és lenézést nyerhet. Úgyszintén Melius és működése, akit és amelyet elhalmoz szenvedélyes kifakadásaival, a pártatlan bíró szemében egészen más szinben tűnik fel, még akkor is, ha egyszerűen a bírálatunk alatti műben reá vonatkozólag előadottakat ítéljük meg tárgyilagosan. Erre nézve csak egy példát hozok fel. Ázt írja, hogy »mikor hire fut, hogy a Gyulafehérvárról hazatért orthodox papok Magyarországon széltében az erdélyiek legyőzésével dicsekednek, egy utolsó s mi több : magyar nyelven tartandó döntő vitát hív össze János Zsigmond a következő évben Nagyváradra, hogy Melius legyőzése és megalázása saját világi hivei előtt is tudva legyen.« (71. 1.) Nem kutattam János Zsigmond veséjében és ennélfogva nem ismerem semmivel sem nyilvánított szándékait,