Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

cs0ngrá1 »vármegye főispánjai. 653 1435-ben a végett liívta össze Pozsonyba az ország rendeit, hogy ott a huszita csehek elleni védekezésről gondoskodjanak. Már az első törvényczikkben kimondatott, hogy ha oly sok ellenség ütne be az országba, liogy azzal a birodalmi hadsereg nem tudna elbánni, akkor az egyházi főrendűek és »minden megyék ispánjai, azon részeknek, vagy más háború alattiaknak védelmére kirendelve, királyi csapatok alatt az országnagyokkal, előkelőkkel, megyei nemesekkel és népekkel, egyesűit erővel, az általános hadviselési mód szerint, az illető ellenséges támadások visszaverésében segedelemmel lenni tartoznak.« A 33 teleknél és jobbágynál többel rendelkező nemesek egy embert; minden száz jobbágy után 3 lovas katonát; 33 jobbágynál kevesebbel bíró nemesek pedig összeállva tartoztak egyegy embert kiállítani ; míg a birtoktalan, jobbágyokkal nem bíró nemesek személyesen tartoztak a hadba menni, még pedig a megyei ispán vezérlete alatt. (2. és 3. t. cz.) A megyei jobbágyok lajstromát a szolgabíró volt köteles nyilvántartani és másolatban a megyei ispánnak átadni. (6. t. cz.) A katonaság élelmezéséről az illető megyei nemesség tartozott gondoskodni ; a katonák által okozott kár pedig a megyei ispánok és szolgabírák közbejöttével volt megtérítendő. (í). t. cz.) A megyei ispánok és szolgabírák a panaszlónak bizonyságlevelet adtak, mely a kir. itélőbfrák, nádor, oszágbíró előtt hiteles okmányúl szolgált. Az Ítéletek végrehajtása ismét a megyei ispánokra, alispánokra és szolgabírákra bízatott. A végrehajtás módja is körűliratik. Ugyanazon évről van Zsigmondnak még egy másik, u. n. nagyobb rendelete is, mely a császári koronának Rómában a pápa kezéből való átvétele után kelt. Ennek első czikkében az ország bírái (a nádortól le a szolgabíróig terjedőleg) által teendő esküforma foglaltatik, mely így hangzik : »En N. esküszöm az Istenre, boldogságos szűz Mária, Isten anyjára és Istennek minden szenteire s választottaira, hogy minden egyes előttem perlekedőknek, bármely személy, gazdag vagy szegény, válogatása nélkül, félretevén minden kérelmet, adományt, kedvezést és gyűlölséget, miként Isten és annak igazsága szerint teendőnek hiszem, tehetségemhez képest, jogot és igaz ítéletet és igazságot szolgáltatandok. Isten engem úgy segéljen, Boldogságos Szűz Mária, és az Ur Jézus Krisztus megváltó keresztjének jele.« A következő czikkekben rendelkezés történt a szolgabírák választásáról és a büntetéspénzeknek hovafordításáról. Kimondatott, hogy minden vármegyében az odavaló gaz-