Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

r* cs0ngrá1 »vármegye főispánjai. 635 rendeltük, hogy évenkint kétszer, u. m. Fülöp és Jakab apostolok napján és Mihálynap nyolczad napján minden püspökségben gyűlés — synodus - • tartassék, a melyben a megyei ispán, a grófok és tisztviselő méltóságok és előkelő emberek püspökeikhez menjenek. . . .« Némely tör vény magyarázók e synodust világi congregatiónak, népgyűlésnek mondják.J) Hogy nem volt egészen egyházi, azt az ott tárgyalt világi ügyek természete mutatja. Ha példáúl két vármegye ispánja valamely ügyben meg nem egyeznék, akkor ez iigy a nevezett gyűlés elé került. Oda lettek utalva egyéb megyei tisztviselőknek, sőt még a papoknak ügyei is. Ez utóbbiakat azonban a világi híró meg nem idézhette. A 24-ik t. czikkben kimondatott, hogy aki a püspöki vagy megyei ispáni gyűlésen (conventus episcoporum et comitum) meg nem jelennék, az elitéltessék ; a gyűléseknek pedig meghagyatott, hogy igaz mértékkel mérjenek : gyűlölségből az egyiket mint ártatlant, ne kárhoztassák, sem barátságból a másikat mint vétkest, ne védjék. A megyei és királyi ispánoknak teendői a következő t. czikkekben részletesen elősoroltatnak.2) II. András király korában már a vármegyei rendszer ki volt forgatva eredeti mivoltából, s ezzel lassankint el is vesztette régi varázsát. Az ősi várintézmény átalakulását Kollár3

) a királyok tékozlásának tulajdonítja. Kimutatja, hogy ezek a királyi adományokat mindinkább szaporították; különösen egyházi intézményeket, zárdákat a várakhoz tartozó jószágokkal és néppel ajándékozgatták meg. Dicsőíti Kálmán királyt és annak fiát II. Istvánt azért, hogy a szerzetesektől a túlságos bőséggel adományozott jószágokat a koronának visszaadták ; ámbár ennek nem volt tartós eredménye, mert a következő királyok a koronái birtokok tékozlásába újra beléestek. Példáúl hozza fel II. Bélának 1138-ki adományozását a dömsödi prépostság számára, mely a nyitrai várjavak elszedésével történt. Az egyháznak tett különös kedvezésűl tekintendő az is, hogy némely vármegyék főispánjáúl püspökök neveztettek ki, ami annyiban igazolható volt, hogy akkor még csakis papok birtak magasabb szellemi képzettséggel. Az egyes provinciák, comitatusok, lassankint más és más alakot nyertek ; a nagyobb provinciákból idővel több vármegye keletkezett. A vármegyék ilyetén alakulása megfejti azt a kiilö-') Synodus, id est Congregatio populi, oui et supremus Comes et alii magnates ac nobiles, maxime vero magistratuali officio fungentes intersint. Corp. Juris Budae 1770. jegyzet. ') Lásd a 36., 37., 38 , 40., 60., 65., 78., 79., és 82., t. czikkeket. s) Adami F. Kollár, Históriáé Jurisque Publici Regni Ung. Amoenit. Vol. II.