Századok – 1891
Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629
632 zsilinszky j11liály. Szent Istvánnak éppen nem volt könnyű szerepe, mikor a nemzetségi szervezet mellett a vármegyei szervezetet hozta he országába. Egy óriási változás volt az, midőn a nemzetségi csoportok között eloszlott földnek birtokjogát az ország illetőleg a királyi hatalom jogkörébe ragadta ; az ország, egész jövőjére kiható, nagy jelentőségű intézkedés volt az, midőn a várak intézményéhez képest a fegyveres és munkás nép számára külön területeket kellett kiszakítania, beosztania, egyes hatóságoknak jogkörét megszabnia, és mindezt az akkor még új keresztyén vallás érdekében a lelki főpásztorok szellemi fölényével öszhangzásba hoznia. A megalkotott egyes vármegyék élére a honfoglaló nemzetségek jelesebb férfiait állította. Béla király névtelen jegyzője azt állítja ugyan, hogy a hon elfoglalásakor egyes várak az ország számára tartattak meg ; de bizonyos az is, hogy már az első király, a hon szervezése alkalmával, több várat, a körülötte lakó néppel együtt, egyes nemzetségek és ágak birtokában hagyott. De azért minden vár a korona birtoka maradt. A várőrök, várnagyok és várispánok a királytól függöttek. Azonban nagy hiba volna az ősi vármegyék szervezését úgy képzelni, mintha Szt. István egy előre kidolgozott terv szerint osztotta volna fel az országot vármegyékre. Aki a kezdetleges középkori társadalom természetét ismeri; aki tudja, hogy Szt, István korában az országot földrajzilag senki sem ismerte, az nem fog ilyet feltételezni. A magyar várispánságok eredetileg nem voltak egyebek, mint királyi jószágigazgatóságok; s a várispánok főgondját a királyi jövedelmek beszedése és kezelése képezte.*) Hogy Szt. István maga nagy jelentőséget tulajdonított hivataluknak, az már első rendeletének negyedik fejezetéből is kitűnik, ahol a vármegyei ispánok - - más főtisztviselők között — úgy említtetnek, mint az uralkodásnak díszei, akik az országnak oltalmazói és a gyengéknek védelmezői. Ezeknek irányában ajánlja Imre fiának a szelídséget és békülékenységet. »Ha — úgy mond békeszerető leszesz, akkor királynak és királyfinak mondanak, s szeretni fognak ; de ha haragos, kevély, gyűlölködő s békétlen leszesz, s a megyei ispánok s fejedelmek felibe fejedet felemeled, ez minden bizonnyal katonáid erejének s királyi méltóságodnak hanyatlása lesz, ... ennél fogva az erények szabályai szerint igazgasd a megyei ispánok életét, hogy tégedet kedvelve a királyi méltósághoz mindenkor sértetlenül ragaszkodjanak...« 2) ') Pauler Gy., Szt. István és alkotmánya. Századok 1878. évf. 104. s kl. a) Szt. István első rendelete Corpus Juris.