Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: Péteri Takács János. (Írta Takács Sándor ism.) 54

55 TÖRTÉNETI IRODALOM. 56 Azóta ő eltávozott, s a régi gárda sorai napról-napra ritkulnak ; de lehet-e a meg helyt állóknak nagyobb örömük, mint ha látják, hogy minden lehanyatlott fegyver után tizen is kiterjesztik izmos, ifjii karjokat s ugyanannyian nyomulnak a gazdátlanná vált helyre ? Ilyen föltörekvő jeles tehetséget, munkabíró lelkes férfiút van szerencsém bemutatni dr. Takáts Sándor tanárban. Talán már el is késtem a bemutatással. . . Mert jóllehet még csak imént végezte be tanulói pályáját a kettős, tudori és tanári, képesítő levél elnyerésével, már is szép helyet vívott ki magának az irodalomban. Mint történetíró indúlt meg, és születésére komáromi levén, legelőbb szülővárosa történetét kutatta. »Adatok Komárom történetéhez és ethnographiájához« és »Komárom irodalmi nevezetességei« czímen mintegy harminczhat közleményt hoztak tőle a lapok. Önálló művei e nemben : »Komárom IV. Béla alatt« pályadijat nyert értekezése, »Lapok egy kis város (Komárom) múltjából« és — melyet talán első helyen kellett volna említenem : Péczeli József életének kimerítő rajza és meséinek gondos kiadása. Irt ezeken felül még »A paedagogiai büntetések philosophiájáról« két értékes füzetet (együtt 225 lap), a »Régi tánczokról« két közleményt, és legújabban egy nagyobb, figyelemre méltó értekezést ily czímmel : »Részletek a nyelvújítási harcz történetéből.« Előttünk fekvő műve az igen érdemes és derék Péteri Takáts Józsefnek már-már feledésbe merülő emlékezetét eleveníté föl, de sőt emléket emel a férfiúnak, kiről Berzsenyi Dániel, a magyar classicus iskola mestere hirdette : A ki a széppel köti össze a jót, Óh Takáts, az bölcs, az igaz poéta, Ez dicső érdem, s ez az égi bélyeg A remek elmén ! Péteri Takáts József Keszthelyen, 1767-ben mart. 18-án született. Iskoláit Győrött kezdette meg, hol tanárai, főleg Fabchich József, nagy hatással voltak reá. »Ezeknek s főleg Fabchichnak köszönhetem. — írja ifjúkori jegyzeteiben, — hogy már gyermekkoromban magyar könyvekhez jutottam, s hogy már ekkor lelkesedéssel olvastam Faludinak gyönyörű munkáit ... « Ami Debreczennek Varjas János és Maróthy voltak, az volt Győrnek Fabchich József, a páratlan szorgalmú, hazafiságú és hibáiban is oly vonzó, minden ízében magyar tanár. Ha Fabchich tehetsége mérkőzhetett volna lelkesedésével, ha páratlan szorgalma és munkakedve arányban állott volna képességeivel, jegyzi meg szerzőnk : úgy a magyar hazának legnagyobb