Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: Péteri Takács János. (Írta Takács Sándor ism.) 54

56 TÖRTÉNETI IRODALOM. 56 irója és költője lett volna. Egész életét munkával töltötte ; kiadatlan művei egész kis könyvtárt képeznek, s ha Magyar Kalepinusánál többet nem írt volna, ezzel is megérdemelte, hogy nevét hálával emlegessük ; mert hisz négyezer hatszáz oly régi szóval gazdagította irodalmunkat, melyek sem Molnárban sem Páriz Pápayban nincsenek meg. Hogy mennyire szerette a magyar nyelvet, azt legjobban bizonyítják kiadatlan munkái és röpiratai, melyekben még a breviáriumnak és misekönyvnek megmagyarosítását is sürgette. Követelte, hogy minden magyar honpolgár köteles legyen magyar ül tanulni : »Holló hozta sváb, úgymond, országunkra szakad, erővel magyar vezeték nevek adassanak nekik ; tanuljanak magyarul vagy szakadjanak belé a « »A magyar szó katonáinknak is többet ér minden regulánál ; tüzes ördög lesz ez mind, ha (magyar tisztjétől) a rajta szót hallja.« — De ilyen elvek mellett is ő maga szentéletű és tiszta erkölcsű pap maradt, ki beszédeivel igen sokszor könyekre indítá hallgatóit és tanítványait. Ami igen érthető. Mert istenfélő buzgó pap, ki magyar hivei lelke üdvét szivén viseli, nem is lehet más, mint hazafi. Aki nem ilyen, az ha nem kontár, képmutató s rendesen önhaszonleső. Találkoznak ugyan az idegen nevű és szellemű egyháziak közt oly tekert eszűek is, kiket idealistáknak bélyegeznek ott, a hol ez az elv járja: Ubi bene, ibi patria, s ezek azt vélik, hogy magyar ember lehet jó keresztény anélkül, hogy magyar maradjon. De az ilyenek is, ha van egy sziporka lelkiismeretök, elvégre belátni kénytelenek tévedésöket, és távoznak, ki Lambachba, Gráczba vagy Bécsbe, ki Amerikába, Afrikába vagy Ausztráliába, hogy vezekeljenek és megsirassák kárba veszett életeket, vagy hogy indianusokká, chinaiakká, zambézekké vagy kaledonokká legyenek, kik magyarokká lenni vonakodtak. Ez a Fabchich, ez a szent hazafiságú pap volt Takátsnak tanára, ki buzdította őt a többiekkel együtt hazánk szeretetére és szolgálatára, »mely az ember legfőbb és legszentebb kötelessége, mely annyival könnyebb és édesebb, minthogy legtermészetesebb hajlandóság is.« Erkölcsi és hazafias oktatásai termékeny talajra találtak Takátsnál, ki a gymnasiumi - tanulmányok végeztével a győri papnövendékek közé vétetett toi, s a négy évi theologiai tanfolyamot József császár rendelete értelmében a pozsonyi papnöveldében végezte. József császár, ugyanis, hogy a magyar papságot mentül biztosabban germanizálja, azt rendelte, hogy valamennyi növendék-papot az ő központi nevelő intézetében, a pozsonyi várban képezzenek. De semmiképen sem érte el czélját ; mert a pozsonyi