Századok – 1891
Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347
370 tót lörincz, a királyi tárnokok IV. Tót Lőrincz igazi értékét Nagy Lajos becsülte meg, midőn őt a királyi tárnokok mesterévé nevezte ki s ez által a királyi városok gondozását reá bízta. Jóllehet a királyi városok, az iparos és kereskedő polgárok és vendég-népek tanyái fölvirágozásának alapjait már Árpád-házi királyaink tették le, midőn azokat szabad egyházzal (»ecclesia libera«), önkormányzattal és bíráskodással megajándékozták, az Anjouk lettek a városi elem igazi jótevői akkor, midőn védelmökre a tárnokmestereket kirendelték. A polgári osztálynak sok ellensége volt a középkorban, amikor a minden néven nevezendő úr hozzá szokott mások verejtékén szerezni jólétet magának. így volt ez egész Európában, s hogy nálunk se legyen különben, ahhoz még az a különös ok járult, hogy a polgári osztály nagyrészint idegen volt nyelvre és. nem ritkán érzelemre is e hazában. Ha Károly és Lajos királyok megérdemelték a dicséretet, hogy ők a városokat igen szerették, fölsegélték, javokat előmozdították, ') e magasztalást kiváltképen oly tárnokmestereknek köszönhették, milyen Lipóczi és Nekcsei Demeter, de Tót Lőrincz is volt. Tót Lőrinczet királyi tárnokmesterré 1344. év nyarán nevezte ki Lajos király szeretete. 2 ) Kezdetben a királyi tárnokmesteri méltóság mellett a királyi zászlótartók mestere czímét is viselte ;3 ) utóbb azonban ezen különlegességgel letevén, csak a nyitramegyei ispánságot tartotta meg mellékes hivatalúl és jövedelmi forrásúi. Tárnokmesteri hivataloskodását nevezetessé tették a perek, melyek tárnoki széke előtt folytak, és melyekben a városi polgárság igazait hatalmas urak, például az esztergami érsek, a zágrábi káptalan és Bebekek ellen megvédelmezte, mi azon időben nem kis föltűnést, az érdeklettek körében nagy visszatetszést keltett. J) Chronicon Leibnitzianum. Katonánál, Hist. Crit. IX. 278. 2) »Ludovici . . . regis . . . dileccione nos in honorem . . magisterii tauernicatus sublimante«, mond ő maga. (Tkalcic Iván, Monumenta Hist. 1. r. civitatis Zagrabiae. [Zágráb, 1889.] I. 446.) s) Anjouk, dipl. Emlékek II. 63.
