Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

350 TÓT I.ÖRINCZ, A KIRÁLYI TÁRNOKOK E helyet kell tehát értenünk, ha Tót Lőrincz pokolban jártáról van szó. ] ) De mielőtt elindult, ha elindult, volt gondja rá Lőrincznek, hogy azok, kik borzasztó kárát okozták, azt megtérítsék, pótolják. Szekcsői Herczeg Péter, a Német-Ujváriak egyik feje. ipjának, Babonekfia Jánosnak, a királyné tárnokmesterének közbenjárása mellett nyilván csak azon föltétel alatt nyert kegyelmet, ha Tót Lőrinczékkel kiegyez. Az egyesség bérét kétszázötven márka bécsi dénárban állapították meg, mely roppant összeget hogy veje, Szekcsői pontosan megfizeti, a nevezett tárnokmester, a Blagayak őse vállalta magára, s egyúttal zálogba lekötötte Lőrincznek és testvérének a Száván túli Szlavóniában fekvő Zirin várát, ugyanazt, melytől a Zrínyiek, a szigeti hős ép úgy, mint a költő nevöket kölcsönözték. — I. Károly király pedig megerősítvén ez egyezséget, meghagyta híveinek : Mikec tótor­szági bánjának, Péterfia Dénesnek és lladoszlófia Miklósnak, hogy a nevezett várat, melyet elfoglalva tartának, a Gögefia János fiainak, (Tót) Lőrincznek és Ugrinnak engedjék át, hogy annak és minden tartozékainak birodalmába annak módja szerint bevezettessenek (1328.) 3) Lőrincz és testvére Ugrin ez alkalommal semtei várna­') Magócsy István, gyöngyösi szent-ferencz-rendi gvárdián 1836-ban egy, azóta elkallódott colligatumot hozott Döbrentei Gáborhoz, melynek egyik része sPeregrinacio Laurencii Taar« czímet viselte. (Szilády, Eégi magyar költők tára III. 468.) Eleinte azt hittem, hogy e mű Tout Lőrinczröl szólhatott. De mióta annak egy részletét Tinódi Sebestyénnél (Zsigmond krónikája az 1169. sortól kezdve) elolvasám, hinnem kell, hogy e Peregri­nacio nem a TótLőrinezé, kivévén, ha Tinódi netán vagy kútfője élt a költőt megillető szabadsággal és czéljához képest tágított egjet a dolgon. Minthogy ezt látatlanban elhatározni nem lehet, reménykedjünk Sziládyval, hogy a jövőnek van — ha van — föntartva e kérdés tisztázása. — Tót Lőrincz mester azonban később se feledte el egészen hatalmaskodásait. Nagy-Martoni Pál országbíró magánlevélben kéri Lackfi István királyi tárnokmestert, hogy oltalmába ajánlott némely szolgáinak huszonnégy darab lábas marháját, melyeket Tót Lőrincz ok nélkül elhajtatott, adassa vissza. (Anjouk. Okmt. V. 164. — Az Anjouk. Okmt. ez év nélküli levelet 1347 —1348. közti idő­szakra helyezi. Minthogy azonban Lackfi István 1343 elejétől 1344 közepéig volt csak tárnokmester, a levél kelte ez időközre, nevezetesen 1343. évi junius 16. napjára teendő.) 2) Fejér, CD. VIII/III. 268. 312. 326. — A zirini uradalom részben a Tótok örökös birtoka levén (»titulo hereditarii iuris ad illos spectans«, Fejér CD. IX/II. 591.) gyanítom, hogy a hatalmas Blagayakkal osztályos atya­fiak voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom