Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A római kath. egyház története Magyarországon. (Irta Balics L. ism.) 314

TÖRTÉNETI IRODALOM. 315 kozással bizonyos szájas tanárra, gúnyosan mondá — »most fát vágnak.« A kath. egyházi irodalom nagy ritkán termel nálunk egyegy sikerültebb művet, azt is két harmadában, hogy annál kevesebb legyen, aki olvassa, latin nyelven. A Szent-István-Társulat, mely hivatva volna a magyar vallásos és hazafias irodalmat emelni, vagy két lustrum óta. úgy látszik, nincs tisztában feladatai iránt. így nem volt kedvem egyet is elkedvetleníteni azok közül, kiknek számát szeretném megtízszerezni, a mi nem is nagy nehézséggel járna ; és nem éreztem hajlandóságot a hajdan oly illustris irodalmi társulat egyik, aránylag legjobb kiadványát megtépni, miután a legtöbbről úgy is tanácsosb a »néma hallgatás.« Azonban a barátságnak is meglevén jogai és kötelességei : lássunk a dologhoz ! Tárkányi Béla, akkor a Szent-István-Társulat alelnöke, száz darab aranyat tűzött ki a magyar egyház Arpád-korbeli történetének megírására pályadíjul. Tárkányi szeme előtt a Szent-István-Társulat mívelt, nagy közönsége lebegett. Ennek a mintegy ötezer embernek számára kívánta megíratni a kereszténység első százada történetét Magyarországon, melyet ugyanakkor Horváth Mihály kiadott vala, de Horváth műve .Tárkányinak nem tetszett. Nyilván nem szoros érteményben vett tudományos munkát, hanem alapos, de népszerű földolgozást akart ; a szerény jutalom mellett mást nem is akarhatott. Kezdetben, úgy tetszik, ekként fogta fel Balics dr. is föladatát. Műve első kötetének több fejezete tanúskodik erről. De tűze csakhamar elragadta, és többre vállalkozott. Szent István megkoronázta',ása czímű fejezete, például, oly irányban és arányban van tartva, mint azt Tárkányi óhajtá, noha már itt is azon hibába esett, melyet Horváth Mihályban megrótt, »hosszú és részletes bőséggel« tárgyalván Szilveszter pápa álomlátását, míg amaz állítását, hogy az esztergomi érsekek király-koronázó joga szokáson alapul, megokolatlan hagyja, hogy Szilveszter pápa bullájával annál hosszasabban foglalkozzék ; sokkal hosszasabban, mint ez népszerű műben megengedhető és nem eléggé kimerítően, ha szigorúan tudományos művet akart írni. —- Hanem azért távol van tőlünk, hogy ezt szerzőnek halálos bűnül rójuk fel. Az idő rövidsége és tárgya nagy tömege gyors munkára intett, míg lelke égett a gyönyörben, melyet munkájából merített. Egyidőben — úgy szólván — tanul és tanít, mintha manapi tanulmánya eredményét holnap már be kellene mutatnia. S e siet-