Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A római kath. egyház története Magyarországon. (Irta Balics L. ism.) 314

316 TÖRTÉNETI IRODALOM. 316 ségében nincs annyi ideje, liogy röviden írjon. Szerencse, hogy. éles elméje a helyes álláspontot a legtöbbször megtalálta. Szépen van írva a független egyház és királyság alapítása. Nem hiszem azonban, hogy szerző még ma is állja tételét, mely szerint Magyarország fölajánlása a szent-széknek nem többet akart jelenteni, mint midőn később a magyarok nagy asszonyának ajánlották fel az országot. A sz. István által alapított püspökségekről fölösleges volt" kutatásai menetét bemutatni, polémiába ereszkedni, minthogy ez által a kérdések megfejtéséhez közelebb úgy se vitt. Elég leendett, a tárgy beható tanulmányozása után, a történeti tudomány mai állását jelezni s a kútfőkre hivatkozni, amint ezt az esztergomi egyházmegyénél, pedig itt volt legtöbb kész anyaga, helyesen cselekszi. Lelkiismeretesen áttanulta szerző az Asztrik-Anasztáz Xiéxdést ; jegyzeteket készített tanulmányából, s azon eredményre jutott, hogy a rendelkezésünkre álló adatok alapján az ügy még el nem dönthető. Ezt előadni helyes dolog volt, de fölösleges, összes jegyzetei föltárásával az olvasót untatni. — A különböző tollharczok leirása nem tartozik az egyház történetéhez, de igenis azok eredményei. Nem mindig az utolsó szóé az igazság, mint ezt a Gránóczy-Pray-féle polémiában láttuk. Mérlegelni az érveket a történetíró föladata ; hanem hogy miként jut az igazsághoz, az ép oly kevéssé érdekli a nagy olvasó közönséget, mint nem az, hogyan építették a házat, melyben lakik, melytől csak azt kivánja, hogy kényelmes és kellemes lakás essék benne. Ez áll a pannonhalmi apátság felirattal ellátott fejezetről is, melyet talán czélszerűen a 116. lapon levő jegyzet szavaival lehetett volna megindítani. Nem hiszem, hogy az olvasónak gyönyörűsége telnék egyikmásik iróban, ki végig sorolja elődjeit, kimutatja állítólagos tévedéseiket, aztán föléjök áll, hogy bámultassa nagy tudományát, noha a magaslatra, melyen feszít, ugyanezen megtiport elődjei vállain emelkedett. Várj csak atyafi, gondolom ilyenkor, egy-két év vagy évtized multán majd még alantabb lesz a te helyed, ha ugyan említésre is méltónak találnak. Ezzel azonban nem szerzőre példálódzóm, kit soha se hagy el jó izlése. A csanádi püspökség, Szt. Gellért, Imre herczeg, Szt. István intelmei, halála czíniű sikerűit szakaszok után is leköti figyelmünket a szerzetes apátságokat és remete életet tárgyaló fejezet. À szerző — úgy tetszik — Ipolyi » A deákmonostori román basilika« czímű jeles művének varázsa alatt oly gyönyörűen csoportosítja, hozza összehangozásba mozaikszerű adatait, oly élvezetes egészszégyurja azokat, hogy szinte felkiáltunk : omne túlit punctum.