Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - IV. közl. 297

A MARKOMAX HÁBORÚK. NEGYEDIK KÖZLEMÉNY. — A dák sereg nem viselt pánczélt. Domitian császár óta jártasok lévén a várostromban, hasz•iiálják a harczi gépeket is, különösen a faltörő kost, s a kővető gépet. Yédő fegyvereik : 1. A bőring. 2. A kerek vagy tojásdad, fényes czifrázatokkal ellátott pajzs. Hadértő, jól fegyverzett, veszélyes ellenségek teliát, kiket még félelmesebbé tőn az, hogy a tartományban kétségtelenül igen jelentékeny nemzeti pártra támaszkodhattak. A többi ellenfél alig volt ily veszélyes. A bastarnok óriás testalkatú, a legnagyobb nélkülözésekhez szokott vitéz nép ugyan, — de a tacticához édes keveset értvén, a rendes római hadviseléssel nem tudott mérkőzni, még akkor se igen, ha kézviadalra került a dolog, ebben is fölülmulhatatlanok lévén a legionáriusok. •Csapataiknak külseje visszataszítóan rút, mert nyakig, fülig mocskos minden ember. ') Jelentékenyebbek a roxolánok. Nagy erőt állítanak ki. Mithridates Eupator ellen 50,000 emberrel küzdöttek, — de a .király tábornoka Diophantes 6000 emberével szétverte őket. Velők is csak az történt, mi minden barbár néppel történik, — mondja Srabo, — ha jól fegyelmezett rendes hadsereggel szállanak szembe. Sisakjok, pánczéljok bőr, pajzsuk fonadék munka, — támadó fegyvereik pedig a lándzsa, íj és kard.2

) Az albánok szép külsejű, erőteljes emberek, egyszerűek, s őszinték. A pénzt - legalább Strabo korában — nem ismerék, -száznál tovább nem tudnak számlálni; szükségleteiket csere-*) Tacitus, Germania 46 : sordes omnium ac torpor proceruui. 2) Strabo VI. 3 §. 17 f.