Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - IV. közl. 297

298 KIRÁLY PÁL. kereskedéssel szerzik be. Az élet kívánalmai iránt közönyösek: lévén, hanyagúl végzik a földmivelést, sőt hadi és állami ügyeik intézésében is gondatlanok. Harczolnak gyalog, mint lóháton, és seregök egy része pánczélozott, míg a másik csak könnyű fegyverzetet visel. Az ibereknél nagyobb sereget állítanak ki, — s Pompeius ellen 60,000 gyalog és 22,000 lovassal indultak meg. Fegyvereik a vetőlándzsa, íj, bőrpánczél és sisak, s az ajtó nagyságú kerek pajzs.1) A costobokok valószínűleg dák törzs lévén, csak úgy harczoltak, mint rokonaik, testvéreik. A lacringok, vietovalok, burok — germánok, ezeknek harczmodora, tacticája pedig sokkal ismertebb, hogysem e szűk helyen foglalkozhatnék velők. A carpokról nincsenek adataink. M. Claudius Pronto e népekkel kezdetben alig harczol sikerrel, mint nem szaporíthatja diadalkoszorújának leveleit sem a császár, sem Helvius Pertinax. Később itt is jobbra fordultak a dolgok. A carpok kiűzettek, s elveszték foglyaikat,2) kiszoríttattak a többiek is, de csak akkor, midőn Dacia éjszaki része,, a bányavidék s a Maros melléke már egészen földulattak. Néhány város annyira elpusztult, hogy csak egy emberöltő után ébred új életre mint Napoca (Kolozsvár) és Potaissa (Torda), mely Severus idejében nova coloniának mondatik. A földig lerombolt Apulumot (Gyulafehérvár) Marcus reconstruálja, canabáját municipiummá emelvén, — s teljesen új gyarmatot, coloniát is alapítván mellette Apulum névvel. E sajnos catastrophât a birodalmi kormány lanyhasága okozta. Traján a hódítás befejezte után nem igen foglalkozik a tartomány védelmi ügyeivel, de nem is volt szüksége reá, elég garantiát nyújtott a barbárok ellen átalánosan rettegett neve is. Hadrian ellenszenvvel viseltetvén elődjének minden alkotása iránt, ki akará vonni a csekély helyőrséget, sorsára hagyandó a tartományt, s tervének végrehajtását alig akadályozá meg más ok, mint az egyszerű humanismus. A dunai hidat azonban lerontatá, sokkal inkább féltvén a két Moesiát mint légionáriusait. És ha éber figyelemmel kisérte is a határokat, erőszakos rendszabályokat még sem alkalmazott szívesen azoknak megvédésére. Antoninus Pius szelídségével és bőkezűségével fegyverzé le a végek mellékein lakó féktelen barbárokat. Marcus kétségtelenül folytatá e politikát, s hogy nem ért el kellő sikert, annak oka a !) Sti-abo IX, 4 §. 4—5 f. C. I. L. III. 1054: J(ovi) O(ptimo) M(aximo) | G. Val(erius) )• Sarapis I a Carpis | libevatus | stb.