Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - SZABÓ DÁVID: Fái András életrajza. (Badics és Edélyi munkáinak ismertetése) 144

146 TÖRTÉNETI IRODALOM. 146 kiváló buzgalommal rajzolták meg Fáy sok irányú működését s azt a kort, melynek e működés lényeges, alkotó-eleme volt. Badics épen korrajzot írt, mely sok tekintetben meg is felel czéljának, ámbár néhol szívesen vette volna az olvasó, ha kevesebb részletre, kevesebb mellékkörülményre lett volna tekintettel. A korrajzi részletek majdnem felét teszik az egész vaskos könyvnek, úgy hogy néhol épen ezek kötik le az olvasó figyelmét, a mi nem válik előnyére a műnek. Erdélyi szintén megrajzolja Fáy korát, de sokkal kevesebb adattal rendelkezik, mint Badics, a mi nem azt teszi, hogy Erdélyi nem hozzáillő keretben mutatja föl a képet. Sőt a tekintetben, hogy hőse alakját mindig előtérbe állítja s az irodalomtörténeti, politikai és társadalmi hatásokat csak ügyesen oda illesztett staffageként használja : tisztán művészi szempontból fölül is múlja Badicsot. Mind a ketten helyesen fogják fel Fáy roppant tevékenységének szemmellátható sikereit s mind a ketten ebből a szempontból vizsgálják működését s egész életét. Igen jól jegyzi meg Erdélyi, hogy Fáy »minden lépését, minden tettét, minden iratát gyakorlati czélok, positiv, reális eszmények irányították — s egész élete nem volt egyéb, mint az ideális világ és a meglevő reális viszonyok természetes ellentéteinek kiegyenlítésére czélzó törekvés.« Badics több helyen hangoztatja e felfogást szintén s e tekintetben nincs különbség a két író alapgondolatában. De nagy különbség van kidolgozási módjukban, a compositióban és előadásban. Badics minden rendű adatot felhasznál, néha nem jellemzőt is. Nemcsak az akadémiai kézirattár gazdag készletéből merít, hanem a Szemere-tár becses adataiból, sőt az iró hátrahagyott jegyzeteiből is. Ez utóbbiakhoz, úgy látszik, Erdélyi nem férhetett s annál nagyobb érdeme, hogy ezek nélkül is oly ügyesen tudta Fáyt felfogni alapjában. Mind e mellett sajnálni lehet, hogy ez adatok felhasználatlanúl maradtak művében, mert a Badics könyvéből látjuk, mennyire fontosak és tanulságosak ez előtte ismeretlen adatok. E mellett Badics nemcsak a kort mozgató eszmék tágas keretét rajzolja részletesen : hanem a Fáy egyes műveit is apróra szedi. Erdélyi elégnek tartotta Fáy különkülön irányú működésének általános képét festeni. Azt hiszszük, mind a két eljárás indokolt s csak az lehet kérdés tárgya: vájjon e különböző felfogás a kidolgozásban arányos-e a mű compositiójával. Erre pedig jó lélekkel azt mondhatjuk, hogy mincl Badics részletes kidolgozása eredetileg megállapított tervezetéből foly, mind az Erdélyié. Erdélyi többet foglalkozik az íróval és a társadalmi agitatorral, Badics e mellett a politikussal is. Erdélyi mélyebben vizsgálja Fáy írói egyéniségét s behatólag