Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - SZABÓ DÁVID: Fái András életrajza. (Badics és Edélyi munkáinak ismertetése) 144

I TÖRTÉNETI IRODALOM. Fáy András életrajza. A m. tud. Akadémiától (a) Lévay-dijjal jutalmazott pályamű. Irta Bodies Ferencz, Budapest, kiadja a m. tud. Akadémia, 1890. 8-r. VIII, 672 1. — Fáy András élete és müvei. Irta Erdélyi. Pál. Budapest, 1890. 8-r. 8, 351 1. Fáy András élete a magyar műveltség történetének egy jókora darabja. Ha valaki a jelen században tett haladásunk fejlődését vizsgálni fogja, a legnagyobb nevek közt találja a Fáy András nevét. Mint író lépett föl, hogy utat készítsen magának a politikai pályához, még inkább pedig a társadalmi reformer szerepéhez. Olyan sokoldalú, sok féle irányú írónk kevés volt, mint Fáy, mi különös érdeket kölcsönöz a vele foglalkozóknak. Tovább félszázadnál küzdött és fáradt hol az író, a költő tollával, hol a szónok fegyverével, hol a társadalmi izgató intéseivel, buzdításaival, rábeszélésével, hol a megyei hivatalnok szigorú következetességével s pontosságával. De azért jellemében, szokásaiban, érzésében s felfogásában mindig ugyanaz maradt, mint a hogy első szépirodalmi sikere után, a Bokréta megjelenésekor (1807) megismertük. Minden téren egy elv vezette, minden működését egy irány szabta meg, az. hogy használjon nemzetének s közvetve az egész emberiségnek. Ez elvhez hű maradt egész életében. Senki sem volt íróink közt, a ki önzetlenebb ül, lelkiismeretesebben, minden anyagi haszon reménye nélkül kitartóbban fáradozott volna czéljainak megvalósításáért, és senki sem volt, a ki aránylag oly szerény eszközök használata mellett oly tiszteletreméltó eredményekkel dicsekedhetett volna, mint Fáy. Ennek egyik oka az. hogy kitűnő s linóm érzéke volt az iránt, mikor kell valamely kérdésbe szólni a maga helyén és idején. A másik ok pedig Fáy egyéniségének őszintesége, szeretetreméltósága, a mely tulajdonok súlyt adtak bármely téren való kezdeményezésének. Oly korban lépett a nyilvános élet küzdő pályájára, mikor irodalmi és politikai életünkben egyaránt az elaléltság jelei mutatkoztak. íróink csak egymásnak dolgoztak s nem a közön-