Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - II. közl. 112

A MARKOMAN HÁBORÚK. 117 tőiben már 10 legio és 10,001) lovas várta az indulási parancsot, midőn a dictatort ellenfelei meggyilkolák a senatusban. Burivista is orgyilkosok áldozata lőn. Utódja Octavianus értesülvén a király haláláról, lemondott a háborúról, mely különben fölösleges is leendett, mert a dákok törzsekre szakadozván ismét, megszűntek veszélyesek lenni, s majdnem egy század telt el, míg akadt ember, ki a nagy király nyomdokaiba lépve, újra egyesíti népét. Augustus a dákok helyett Pannoniát hódítván meg, — a legio táborok a Duna közelébe, — később pedig annak partjára helyeztetvén, — a dák rablókalandok iránya megváltozik. Keleten és délen keresnek és találnak kárpótlást, mert a Nero halálát követett zavargások tág teret nyitának harcz- és becsvágyuknak, s Moesiát majdnem egészen elpusztíták. Az erélyes Vespasián véget vet ugyan kalandozásaiknak, de Domitián idejében megújúlnak a bajok, s a császár, ki ép oly kiváló administrator volt, mint rossz katona és kellemetlen, visszataszító egyéniség, nem tud velők boldogúlni, bár maga is Moesiába ment a Kr. u. első század végén ; de hiába, Decebal győzelmet-győzelemre arat, s az impérium kénytelen békét kötni, majdnem megalázó föltételekkel. Rómában a béke rendkívül kellemetlen hatást gyakorolt, de Domitián nem mervén kitenni ingadozó trónját egy új háború esélyeinek, megerősíté azt, s érvényben is maradt a szerződés Traján trónraléptéig. Az új császár szükségesebbeknek tartván a határok biztosítását, mint a trón azonnali elfoglalását, Germaniából Pannoniába jött, s egész évet töltvén a fenyegetett provinciában, megérett benne a meggyőződés, hogy csakis erőszakos úton lehet a helyzetet javítani. Az évi ajándékok fizetését azonnal megszűnteié, s elrendelte a pannóniai és moesiai légiók mozgósítását. Az előkészületek híre nagyhamar elérkezvén Decebal udvarába, megharsant a harczi kürt Erdély bérczei között is. Traján 101-ben Kr. után indítá meg körülbelül 80,000 főre menő seregét. Decebal látva a túlnyomó erőt, békét kért, de a császár oly föltételeket szabott, melyek egyértelműek voltak a teljes megalázkodással. ettől pedig a király büszke lelke sokkal inkább visszariadt, mint a haláltól, melynek már százszor szemébe nézett hosszú, dicsőségteljes katonai pályáján. Megkezdődött tehát a harcz rémítő elkeseredéssel, elszántsággal, kegyelmet nein ismerő barbarizmussal. Az ismeretlen fekvésű Tapae-nál (Karansebes ?) Traján és Decebal személyes vezérlete alatt vívatott az első s legnagyobb ütközet, melyben az ellenfelek színe-java mérkőzött egymással. A dákok királyuk példája által lelkesítve, hősies kitartással, halálmegvetéssel küzdöttek, de hiába, Róma sziklaszilárd légiói, 1