Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - II. közl. 112

118 KIRÁLY l'ÁIj. és a legnagyobb caesar genialitása előtt nem tudtak megállani, s a véres nap teljes vereséggel végződött. A halottak, sebesültek száma végtelen vala, s a császár még saját ruhatárát is átadta az ápoló orvosoknak. E pyrrhusi győzelem pillanatra megbénítá még Trajánt is, s néhány napi pihenőt tartva, kicsinyke szentélyt alapított az elesettek emlékére, elrendelve, hogy abban minden évben áldozatot mutassanak be a hősi halállal kimúltak szellemeinek. Leróván a kegyelet adóját, újra megindítá seregeit s néhány hét múlva bevonúlt Decebal fővárosába, a királyi Sarmisegethusába. Decebal belátván a háború folytatásának lehetetlenségét, békét ajánlott s a császár megadta azt. Dácia ezzel elismeré Róma fönhatóságát, a fővárosba légionárius őrség telepíttetett, a várakat lerombolták vagy császári katonák szállották meg, és a pár évvel előbb még rettegett király, kénytelen volt ugyanazon hűbériséget venni magára, melynek súlya alatt már egy évszázad óta nyögtek .Tudaea királyai. A Decebal és Domitiáu között kötött béke tarthatatlanságának oka Róma világuralmi helyzetében rejlett, a Traján által ratificálté pedig a királynak féket nem ismerő szabadság és függetlenségi vágyában. A császár tehát nem ismerte, vagy félreismerte ellenfelének jellemét, ha hitte, hogy egy hadjárat során 1 lékét tud teremteni keleten. Nagyot csalódott, mert alig tartá meg diadalmenetét Rómában, midőn híre érkezett, hogy Decebal Trajánnak egyenes parancsa ellenére, s a béke föltételei daczára hadat üzent a jazygoknak, kik Róma barátjainak hangzatos, de annál veszélyesebb czímét kapták a háború befejezte után. A császár nem is késett tiltakozni e jogsértés ellen, de Decebal a római helyőrségek elűzésével felelt. A háború tehát 105-ben újra kitört. Az előbbinél sokkal nagyobb elkeseredéssel, kegyetlenséggel. Traján óriási erőt mozgósított, talán nagyobbat, mint az első hadjáratban, míg Decebalt elhagyák szövetségesei, sőt nemzetének egy része is, úgy, hogy csak a jobbak kis töredékével szállott az áldatlan harczba, melyben győznie nem, csak halnia lehetett. A császár nyomról-nyomra haladva minden talpalatnyi földet fegyverrel vívott meg, majd áttörve a Vaskapun újra kitűzeté sasait Sarmisegethusa tornyaira. Ezzel vége volt a harcznak, és Decebal hogy elkerülje a megalázó fogságot, s talán, hogy megrövidítse szerencsétlen népének agóniáját, öngyilkos lett és levágott fejét büszkén mutaták meg Traján praetorianusai az örömrivallgó liarczi népnek. A hódítás nagyhamar megszelídítvén a félig még vad, de különben intelligens népet, nem igen hallunk mozgalmakról a délkeleti felföldön. Róma fegyverei azonban nem minden dák törzszsel ismertetvén el a birodalom fönhatóságát, a Kárpátok