Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - II. közl. 112

116 KIRÁLY PÁL. Kelet í'elé a marsignok, gotinok, osok és burok határolják a markomanokat s quadokat. A marsignok és burok a sucv törzsbe tartoznak a gotinok gallok (?), az osok pannonok, s adófizetői úgy a germánok, mint a jazygoknak. A victophalok a második század utolsó tizedeiben a régi Erdély éjszaki részein laktak. A carpok éjszaki Magyarország belső hegyvidékeit foglalák el. Hazánk kelet és nyugot mesgyéjén feküdvén, érinték mindenkor határait a két világtáj ellentétei által Európában fölidézett események, melyek legtöbbször dús rónáinkon vagy hegyeink között zajlottak le, a régmúltban ép úgy, mint a történet egész folyamán. E helyzet jellegének megfelelő a néprajzi kép is, különösen az ősi, midőn a civilisatiónak mindent nivelláló, kiegyenlítő és kisimító határa még nem érezhető. A civilisait világ határain tanyázó barbár és félbarbár népek fajilag különböző tömegei hazánkban, mint tűzpontban érnek össze : a germánok bírják annak nyugati részét, a sarmaták a Duna és Tisza közét, keleti részét a thrák fajba tartozó dákok, s törzseik a Kárpátokon túlra is kibocsátják ágaikat. A sarmaták fajához tartoznak a jazygok. kik a Pontus mellől indúlva ki, átkelnek a Kárpátokon s a nagy magyar alföldet foglalják el, a dákok és quadok szomszédságában. Hazánkban Claudius császár óta említtetnek, mint Vannius király szövetségesei. Rómával jó viszonyban vannak, s midőn az aldunai légiók Vespasiánért síkra kelni Itáliába mennek, a jazygok fölajánlják jó szolgálataikat, de a római hadak megköszönve a szíves jóakaratot, csak kezeseket vesznek tőlök, hogy távoliétök idejében nem háborgatják határaikat, Később a harmadik Flavius ellen már síkra szállanak, s a dákok győzelmeiben nekik is van részök, szembeszállanak Trajánnal is, de Decebál dicsőségének elhalaványúlta után azonnal békére lépnek Rómával. Sokkal veszélyesebb szomszédok a dákok. Határozott, biztos adatokat csak Kr. sz. előtt a hatodik évtizedben kapunk rólok, midőn Burivista, vallásilag, társadalmilag s politikailag reformálván népét, a széthúzó, örökösen torzsalkodó törzseket egy nemzetté egyesíti. Az egyesülés hatásait azonnal megérzék a szomszédok : a hazánk nyugati részén lakott bojokat jóformán egészen kiirtja, a tauriskokat meghódítja, majd átkelve az Isteren megtámadja és földúlja Macedóniát, — s a Fekete-tenger melléki gazdag és virágzó görög városokat. Kétségtelenül ő volt az, ki a mai Oláhországban lakott fajrokon gótokat is Dáciához csatolá. Ez több lévén, mint a mennyit Róma eltűrhetett, Julius Caesar véget akart vetni minden további terjeszkedésnek, s Adria kikö-