Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - V.: Péczeli József meséi kiadta dr. Takács Sándor 173

TÖRTÉNETI IRODALOM. 1 77 lete alatt a byzancziak ellen harczoltak, szlavizálva voltak. Az oláhok a Balkánfélszigetről jöttek Erdélybe, nagyobb számban a XIII. századtól kezdve. A tlirák törzsből erednek. Korántsem romanizált illyrek ők. Thraciában gyarmatosítottak a rómaiak és nem lllyriában. Az albánok mindig ellenálltak a római assimiláló befolyásnak. Nicetas Chômâtes világosan mondja, hogy a vlachokat hajdan moesiaiaknak hívták. Lehet, hogy a vlachokkal sűrűn érintkező albánok nyelve némi befolyással volt amazok római dialeetusára, de az articulus postpositiója gróf Kuun szerint nem kizárólag albán sajátság és úgy látszik — a thrák nyelvekben is megvolt. Az Erdélybe beszivárgó oláhokkal jöttek oda szintén pásztor életet folytató szerbek, bolgárok, albánok. E jövevények kenézségi és boéri intézményeiket magokkal hozták és szabadon conserválhatták a toleráns magyar kormány alatt. Kenézeik és boéreik idővel magyar nemesekké lettek. A vlachus szó eredeti jelentése : celta, és ennyiben rokon az a Wales tartománynévvel. A szlávok elfogadták e szót és a balkánfélszigeti neo-latinok jelölésére használták. Később synonim volt az nomád pásztornéppel és szláv fajúakra is alkalmaztatott. Még később a görög óhitűek közös elnevezéseűl szolgált és csak azután lett par excellence román, oláh jelentésűvé. Hosszú és nevezetes metamorphosis ! Nem követjük gróf Kuun találó fejtegetéseit a bolgár, ruthén, szerb, morva, horvát, tót, görög, olasz nyom nélkül eltűnt települőkről, valamint csak utalunk arra, a mit az erdélyi örményekről, zsidókról és czigányokról teljes szakavatottsággal hoz fel. Mondhatjuk, hogy tanulmányával, melyben megkisérlé »Erdély ethnographiájának első elemeit vázolni«, hasznos szolgálatot tett az irodalomnak. DR. DARVAI MÓRICZ. Péczeli József meséi. Kiadta és életrajzzal ellátta dr. Takáts Sándor. A Nemzeti könyvtár XXXIX. kötete. Budapest, Aigner Lajos. 8° VIII., 80, 303 1. Péczeli, kinek életét Takáts Sándor méltányos irodalomtörténeti világítással ügyekezett megítélni, egyik kiváló bajnoka volt a múlt század második felében fölpezsdűlt irodalmi harcznak, mely a kifáradt küzdelmek után újra mozgásba hozta a nemzetiség néhány fontos tényezőjét. A hosszas meddőséget az erők bizonyos együttes hatása követte s a szellemi mozgalmak tüze különböző helyeken mintegy egyszerre gyuladt ki, hogy fölmelegítse az egész ország szívét. Bécsben és Pesten, Győrben és