Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - V.: Péczeli József meséi kiadta dr. Takács Sándor 173

174 TÖRTÉNETI IRODALOM. 174 Kassán, Kolozsvárit és Pozsonyban kevés év-különbséggel majd ugyanegy időben lép föl néhány lelkes iró, hogy a magyarságára még mindig büszke köznemességet emlékeztesse a nemzetiség legdrágább kincseinek megtartására s kifejlesztésére, hogy az elhanyagolt, elparlagiasodott nyelvet kiművelje, hajlékonynyá s képessé tegye az európai eszmék visszaadására. A régi nemzeti költészet, mely mindinkább elpóriasodott, képtelen volt önmagától megifjúlni, művészibbé lenni. Idegen irányok hatása lett tehát mindinkább érezhetővé s pedig először a francziás, később, vagy jóformán vele egyidejűleg a classikai s még későbben ez utóbbival érintkező német-classikai irány hatása. A francziás irány, mely Bessenyei György fölléptével kezdődik, Péczeliben nyeri meg egyik legszorgalmasabb s legtehetségesebb munkását, kiben egyszersmind a francziás irány a régi nemzeti költészet hagyományaival érintkezik. Péczelinek a mult század két utolsó tizedében majdnem páratlan hatása volt nyelvünk és irodalmunk kifejlesztésében. Életírója részletesen kimutatja, hogy a fő- és középnemesség egyaránt nagy méltánylattal viseltetett érdemei iránt, s a korabeli írók is jóformán egyhangúlag őt tekinték a megindúlt mozgalom fejének. Az egyszerű komáromi ref. prédikátor összeköttetésben van a magyar írók egész táborával : Orczy val, Gvadányival, Révaival, Barótival, Kazinczyval s valamennyivel, a kik a nemzetiség kifejlesztésére különböző módokon hatottak. Sőt Pállffy, az akkori cancellarius is elismeréssel nyilatkozik működéséről, s még Kaunitz herczeg is örömét nyilvánítja a magyar nemzet haladása felett, s igéri, hogy Péczeli munkásságát mindig nagy figyelemmel fogja kisérni. Péczeli hatásának e külsőségeit bő adatokkal világítja meg a szerző, számos levelet idézve állításának bebizonyítására. Az adatok összekutatásában Takáts nem közönséges szorgalmat tanúsít, de a feldolgozásban már kevésbbé erős. Compositiójá.nak már formája is olyan, hogy akaratlanúl is sok ismétlésbe esik. Először Péczeli életét írja le s csak azután szól munkáiról, mi közben nem egyszer kénytelen sok oly dolgot ismételni, a melyeket az olvasó már az előbbiekből jól ismer. Ugy látszik, a szerző arra törekedett, hogy adatait beszéltesse ; de az a baj, hogy az adatokat ki is vonatolja, meg a maguk egészében is elmondja. Nem mondjuk, hogy a legfontosabb adatok idézésében nem jár helyes úton, de minden rendű adatnak per longum et latum-való idézése épen nem a kerekebb compositio formája. Takáts számos összegyűjtött adatát épen nem erős kritikai érzékkel mérlegeli s a hol egy-egy mondat elégséges lebete állításának bebizonyítására, ott is egész lapnyi idézetekkel lassítja az elbeszélés vagy