Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - -Y. -S.: A Bessenyey-család története írta Széll Farkas ism. 812

'817 TÖRTÉNETI IRODALOM. mondja Széli Farkas, ki ehhez a ponthoz érve, fölmelegszik s igazi bensőséggel tárja elénk a költő életére vonatkozó, eddigelé ismeretlen adatokat, melyek — mint magát szerényen kifejezi — »belső életének bővebb megvilágítására szolgálhatnak.«. Nem lehet ezélunk e helyen részletekbe bocsátkozni, másfelől Bessenyei György sokkal nagyobb alakja történetünknek, semhogy egy könyvismertetés szűkre szabott körében méltóan foglalkozhassunk vele, a mire Beöthy Zsolt műve után alig lehet szükség: egyszerűen konstatálni akarjuk, hogy Széli Farkas mindenekelőtt kétségtelenül megállapítja a költő születés évét, vázolja a szülei ház, a családi kör befolyását a gyermek és ifjú lelki fejlődésére, kimutatja, hogy nem Abaúj, de Szabolcsvármegye ajánlatára vétetett fel a testőrök közé, megismertet bennünket a Bécsben töltött első évek eseményeivel, mint aggódott, csüggött, habozott és ingadozott a költő, míg végre nagy hivatásának tudatára ébredt. Továbbá pontosan meghatározza, mikor lépett ki a testőrségből, mikor költözött a szülei házból pusztakovácsi magányába, elmondja részletesen a könyvvizsgálókkal való vesződését, hogy tiltotta el a kanczellária a » Természet világa« cz. munkájának sajtó alá bocsátását, mely alkalommal maga a költő is »veszedelmes írásai« miatt felügyelet alá helyeztetett. Levonja a leplet egyik unoka-hugához való platonicus viszonyáról, ki a kortársak előtt, minthogy szintén irogatott, verselő néven volt ismeretes, elbeszéli, mint törekedett Sándor testvérével együtt, hanyatló s jószágaiban igen megfogyatkozott családja fölemelésén, szóval annyi új és jellemző adatokat közöl a költő életéhez, hogy munkája, mit igen helyesen Bessenyey György gyei fejez be, már csak ennélfogva is megérdemli föltétlen elismerésünket. A kötethez mellékelt oklevéltár, ugy a publicátió módját, valamint az anyag megválasztását tekintve, kifogástalannak mondható. Szerző sok forrásból merít, fölhasználván az országos levéltár, a jászói és leleszi conventek, a nemzeti muzeum, a gr. Károlyi, besenyői Szabó stb. családok okmányain kivűl, saját gazdag gyűjteményét is, ugy hogy 1270-től 1791-ig — a kurucz ezredes hadi jelentéseit ide nem értve — csaknem százra megy az oklevelek, missilisek — szóval a mellékletek száma. A szövegben több facsimilén kivűl a család czímerét, Bessenyey György és Pál arczképeit, a költő szülőházát szemlélhetjük, melyek a külső hatás emeléséhez nagyban hozzájárulnak. Szerző derék munkát végzett, jó monographusnak bizonyult, vajha példáját mennél számosabban követnék!