Századok – 1890
Könyvismertetések és bírálatok - BÁRCZAY OSZKÁR: A mohácsi hadjárat írta Kápolnai ism. 818
'818 TÖRTÉNETI IRODALOM. Az 1526-ik évi mohácsi hadjárat. Irta Kápolnai Pauer István, Budapest) 1S90. 8-adr. 54 l. Kápolnai Pauer István nem rég megjelent hadtörténeti munkája a mohácsi hadjáratot ismerteti. A tudós katona a modern kritika módszere szerint világítja meg az eseményeket és magyarázza az eddig érthetetlen részeket ; a jeles katonai topographus a csatateret akkori alakjában tudja elénk varázsolni ; az egyes szereplő személyek tetteit s azoknak indító okait a psychologus gyakorlott szemével látja ; a forrásokat nemcsak kutató, de helyesen kiválasztani tudó történész, számtalan, eddig fel nem használt, részben török adat nyomán sok újat tud e munkában mondani. Szerző bevezetésben »a mohácsi vészt« megelőző korszakot és vezérférfiait jellemzi, s felemlíti, hogy a magyar királyt pénzzel VIII. Henrik angol király is segítette ; rámutat az akkori magyar kormány rosz administratiójára és rosz gazdálkodására, melynek következtében éppen akkor kelle az állandó magyar sereget feloszlatni, a midőn Mátyás király példájára Európa többi fejedelmei szintén állandó seregek szervezését kisérlették meg, — éppen abban az időben, midőn Magyarország két hatalmas fejedelem, V. Károly és Szulejmán, között volt Eris almája. Szulejmánhoz I. Ferencz több ízben írt levelet, melyben tanácsolja neki, törjön be Horvátországon keresztül az osztrákház birtokaiba. Szulejmán kért is II. Lajostól engedelmet arra, hogy Szlavónián és Horvátországon átvonulhasson, de az tőle megtagadtatott ; ez áron talán Magyarország egy ideig még békében maradhatott volna, a mire pedig nagy szüksége volt, tekintve hogy a külföldi segély csak a pápa és VIII. Henrik pénzére és a cseh-morva csapatokra szorítkozott. »Volt is elég magyar, a ki e támogatás csekélységét helyesen mérlegelve, a törökökkel való békét minden áron föntartani tanácsolta ; ez óvatos emberek azonban leszavaztattak, a magyarok erejét s a szövetséges németek xítján nyerendő segélyt igen is nagyra becsülő túlbuzgók által s oly férfiak által, kik Magyarország gyöngítésére alapították önző politikai tervüket.« A vezéregyéniségek jellemzését Szulejmánnal kezdi meg, ki 26 éves korában lépett azon török nemzet élére, melynek »százéven át majdnem folytonosan kitűnő fejedelmei voltak ; e szultán, ki maga is tudományosan képzett ember volt, kit a mohamedán történetírók a törvényhozó névvel tiszteltek meg«, személyesen vezette seregét a magyarok ellen, legyőzendő a szerencsétlen gyönge magyar királyt; »pedig a történelem bizonyítja, hogy a hadjáratok eredménye főleg a vezérek egyéni értékétől függ ; a milyen a