Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - -Y. -S.: A Bessenyey-család története írta Széll Farkas ism. 812

'814 TÖRTÉNETI IRODALOM. Vajdafi Miklós zászlaja alatt oly vitézül harczolt a pártütők ellen, hogy hűsége jutalmazásáúl a király 1403. november 5-én Csász hevesvármegyei helységet adományozta neki. Arra nézve ugyan több rendbeli okokból nem érthetünk egyet szerzővel, hogy ez a László később koronaőr lett volna, a mit különben ő is csak valószínűnek tart ; de bizonyos dolog, hogy már ebben az időben előkelő vagyonos nemes volt s valószínűleg az ő érdemeire is tekintettel vala Y. László király, midőn 1452-ben a Bessenyeyeknek czimert adományozott, melylyel a család tagjai mai nap is élnek.x) László fia, Mihály 1459-ben már az alnádorság fontos és tekintélyes tisztét viselte, mely minőségében sok alkalma nyilt a vagyongyűjtésre, a mihez — mint a fenmaradt oklevelek bizonyítják — derekasan hozzá is látott. Az alnádorságot haláláig becsülettel viselte ; Mátyás királynak kedvelt embere volt, a ki nemcsak bőkezűen jutalmazta hű szolgáját, de ennek fej ében 1464-ben a család összes birtokaira pallos jogot is adományozott. Testvére Benedek úgy látszik házassága révén -— Szabolcs-, Arad- és Csanád vár megy ékben szintén szép jószágokhoz jutott s ettől az időtől fogva a Bessenyeyek, főleg miután az alnádor utódjai, a Rozsályi Kunok, Vetésyek, Berczeliek, később pedig a Bayak, Rhédeyek, Wesselényiek, Szaniszlófi Báthoryak, Rákóczyak s más előkelő családokkal sógorosodtak, amaz országrész legtekintélyesebb nemes urai között foglalnak helyet. Meg kell itt említenünk, hogy szerző a vérségi elágazásnál a rokon családokra és azok birtokviszonyaira is kiterjedvén, helylyelközzel igen érdekes genealógiai és helytörténeti adatokat közöl. A XVI-ik század folyamán, mikor már a török megfészkelte magát hazánkban, a Bessenyey-család majd minden férfitagját a hadi téren találjuk. Politikai magatartásukra nézve persze a viszonyok, és saját jól felfogott érdekük voltak irányadók; az ellenkirályok között folyt harczokban mégis jobbára Ferdinánd pártjához csatlakoztak, s némelyikük a Báthoryak zászlaja alatt vitézkedett, mint p. o. II. Mihály, ki 1554-ben ecsedi várnagy volt, mások Eger várából mérkőztek a törökkel, mint II. György, ki vitéz fiaival együtt, ha csak szerét tehette, irgalmatlanúl vágta a pogány ellenséget. A két fiú : Boldizsár és András egy hadi kaland alkalmával fogságba is került, s minthogy apjok »Bese György lator cselebasi« egyszer-másszor sok kárt tett a szolnoki török vitézekben, hosszú ideig ették a rabság keserű kenyerét, míg végre Boldizsárt kicserélték, András azonban úgy látszik ott senyvedt el a szolnoki vár tömlöczében. A czímerlevél nincs meg a család birtokában, csupán hitelt érdemlő kivonata maradt fenn az adományozott czímer pontos leírásával,.