Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - -Y. -S.: A Bessenyey-család története írta Széll Farkas ism. 812

'815 TÖRTÉNETI IRODALOM. A fiúk kiszabadítása felett folytatott tárgyalások, a kötetnek igen érdekes részét képezik. György testvére István, hasonlóképen a Báthoryak udvarában kezdé meg hadi pályafutását ; már István lengyel király idejében kitűntette magát, a szerencsétlen cardinalis alatt pedig a Mihály vajda ellen hadba szállott erdélyi nemességnek egyik vezére volt, s az 1600. szeptember 18-án vívott miriszlói ütközetben esett el. Hogy pedig csakugyan Bessenyey és nem Bercsényi István volt a miriszlói csata áldozatja, ezt szerző Thaly Kálmán ellenében határozottan kimutatja. A Bessenyeyek a Wesselényi-féle összeesküvésben, később a Thököly Imre és II. Rákóczy Ferencz zászlaja alatt támasztott nagy nemzeti mozgalomban tevékeny részt vettek. így István, a kinek 1672-ben Volfgang császári generalis 1000 tallért tűzött ki fejére és V. Mihály, Szabolcsvármegye alispánja, a ki a Wesselényi összeesküvés elnyomása után szintén fej- és jószágvesztésre ítéltetett, de kézre nem kerülvén, a bujdosókhoz állott s azoknak egyik legfőbb embere volt. Két ízben is viselt török követséget, mikor azonban Thököly lett a magyarországi felkelés vezére, Mihály úr Telekihez való rokonsága miatt nem csatlakozott hozzá, s úgy látszik, Apaffy udvarában élte le öreg napjait. Fia I. Zsigmond mihamar kuruczczá és Thököly főudvarmesterévé lett. A kisvárdai kapitányságot dicséretesen viselte, de már Kis-Szehent nem volt képes megvédelmezni Schultz tábornok ellen, s az utolsó pillanatban, mikor a német had már bevette a várat, a falon leereszkedve, szerencsésen megmenekült. Caraffa 1687-ben elfogatta és Eperjesre vitette, honnan azonban nemsokára kiszabadulva, úgy látszik Leopold hűségére tért s 1703-ban Szabolcsvármegye alispáni tisztét viselte. Alig hangzott el azonban II. Rákóczy Ferencznek a nemzethez intézett hívó szózata, Zsigmond úr alig felserdült fiával Lászlóval együtt a legelsők közé tartozott, kik a szabadság védelmére kardot kötöttek. Egy ideig mint főudvarmester szolgálta a vezénylő fejedelmet, csakhamar azonban ezredeskapitánynyá lett, s noha sem szerencséje, sem kiválóbb tehetsége nem volt — mint ezt szerző is nyíltan bevallja — mindazonáltal odaadó hűsége, lelkiismeretessége, a katonai fegyelemtartásban való szigorúsága, s más becsülésre méltó egyéni tulajdonságai miatt Károlyi Sándor, sőt maga Rákóczy is kiváltképen kedvelte a derék »ármás kapitány«-t, ki »öreg és beteges volta daczára« nemcsak lelkesedéssel szolgálta mindvégig a nemzeti ügyet, de hazaszeretetét fiának kiomló vérével is megpecsételte. Mert László vitéz a trencséni ütközetben súlyos sebet kapván, még ott a harczmezőn, vagy a fogságban rövid nap alatt meghalt. Bessenyey Zsigmondnak Károlyi Sándorhoz intézett hadi jelentései — számszerint 70 darab 1705-től 1711-ig rendkívül