Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A linczi béke története. (Zsilinszky Mihály a linczi békekötés és az 1647-iki vallásügyi törvényczikkek története ism.) 805

A 1ÏINCZT BÉKE TÖRTÉNETE. 807 Itt a külömbség a két uralkodó egyéniségének, tehetségeinek eltérő voltában gyökerezett. I Ilákóczy György híven, lelkiismeretesen, sikerrel folytatta Bethlen belpolitikáját s uralkodása méltán számítható Erdély aranykorának idejébe. De elődének merész külpolitikáját nem tehette magáévá, mert nem volt katona, nem volt hadvezér. Ezt érezte maga is s uralkodásának csak végén szánta rá magát, hogy fegyveres kézzel tegyen próbát hódítások eszközlésére. De ez a háború — az 1644—45-iki — a furcsa háborúk közé tartozik, melyben egyetlen egy fontosabb hadi tény nem történt, egyetlen komolyabb csata nem vívatott, melyhez sem nagy győzelmek, sem súlyos vereségek emléke nem fűződik s melyben még Murány várának kalandos elfoglalása is a fontosabb epizódok közé számíttatott. Föl és le vonúltak az ellenséges hadak az országban s kiszívták a szegény lakosságot. De egyikök élén sem állt számba vehető hadvezér s bármennyire érezte a nép a katonai megszállás terhét, igazi harczi babér a küzdő felek egyike számára sem termett a jó hosszú küzdelemben. Ezen jellegével természetszerűen teljesen összhangban állt az a szokatlan körülmény, hogy az egész háború folyamát csaknem szakadatlanúl végig kísérték a diplomácziai alkudozások, a béketárgyalások, s el lehet mondani, hogy az alkudozások, melyek 1645 második felében Linczben értek befe jezést, tulaj donképen 1644 tavaszán, a hadüzenet pillanatában kezdődtek s csak időnkint szenvedtek megszakítást. Sőt a békeokmány aláirása után sem szüneteltek, mert azután következtek csak a végrehajtásra vonatkozó tárgyalások, az eredményeknek törvényczikkbe foglalása, a tényleges végrehajtás, mi részben már csak 1648-ban, néhány hónappal I. Ilákóczy György halála előtt, fejeztetett be. A linczi béke történetének megírójára tehát bonyolult és nehéz feladat várakozik, mert évek hosszú sorára kiterjedő, többször megszakított és újra elülről kezdett tárgyalásokat kell ecsetelnie, melyek változott körülmények közt és gyakran új emberek, új nézetek előtérbe lépésével folytak le. Ez természetesen fölötte megnehezíti a feladat megoldását ; a chronologiai tárgyalás módjából számos ismétlés válik szükségessé, mi nemcsak az előadást teszi nehézkessé, hanem a végeredmény összefoglalását is megnehezíti. A főkérdés az, minő czélokat tűzött maga elé Bákóczy György a háború megüzenésekor s melyeket ért el tényleg a békeokmányban? Ezt az események időrendi elbeszéléséből nagyon bajos megtudni, főleg ha az elbeszélés inkább csak az eredeti okmányok egyszerű lefordítására vagy kivonatolására szorítkozik, mint az Zsilinszky művében a legtöbbször történik. A részletek végtelen tömegében elvesznek a vezéreszmék, a sok fától nem látjuk az erdőt s az olvasó végre nem képes magának