Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: Erler három munkájának ismertetése 740

742 TÖRTÉNETI IRODALOM. 742 Jóllehet az okmányirás mesterségén fölül több képzettséget nem kívántak tőle, Y. Márton pápa mégis panaszkodott a sok alkalmatlan Íródeák fölött. Magánéletök a rescribendarius felügyeletének volt alávetve. Egyszerűen és tisztességesen, nem rövid ruhában kellett megjelenniük, s a botrányos élettől óvakodniok. Jóllehet a scriptorok és abbreviatorok jövedelme eléggé bőséges volt, a legkevesebben közűlök érték be vele. Ok voltak a legkapzsibb javadalom-hajhászók, jóllehet szabály szerint négy egyházi javadalomnál többet egyszerre nem bírhattak. De hogy ezen szabály csak írott törvény volt, mutatja Nieheimi Detre példája, kinek következő javadalmairól tudunk: már 1390-ben a mindeni egyház kincstárosa, a kölni szt. Kunibert és a lüttichi szt. János egyház kanonokja volt ; pőrét a mainzi egyház egyik javadalma iránt ugyanakkor már megnyerte, míg három más : a nassaui, hildesheimi és bonni egyházakban elnyerendő javadalmakra nézve jó reménynyel pörösködött. Yolt ezenfelül még várandósága (expectantia) a mindeni szt. margiti káplánságra, a mainzi szentpéteri kanonokságra, s egy a lüttichi egyház mellett elnyerendő méltóságra. 1391-ben egy bonni kanoniát is kapott, mely évi húsz márka tiszta ezüstöt jövedelmezett, később még hanauti főesperes is lett, mely évenkint 150 márkát hozott sat. Szóval : ekkor már háromszáz ezüst márka mellékes jövedelme volt Detre úrnak, mert hisz egyéb nem is volt. De nem mind fenékig tejfel .... Eddig bírt javadalmairól le kellett aztán Detre úrnak mondania, miután püspökké nevezte ki őt a pápa, mely czímzetes méltóságot 1395-től 1399-ig viselte. Nem tarthatta magát Verdenben, mert Yenczel király nem akarta őt investiálni, szigora miatt a káptalanban se volt sok barátja. Ezért föl se szenteltette magát, és midőn püspökségét, mely sok pénzébe került, elveszté, maga mondja, ismét nem volt egyéb, mint simplex clericus non beneficiatus. És nem maradt más menekvése, hanem újra abbreviatorrá és utóbb scriptorrá lennie. Ezen, balszerencséje fölött elkeseredett állapotában, lelke ezen elsavanyodott hangulatával kezdett azután történetet írni, még pedig kortörténetet : saját élményeit emlékezetből. Főmunkája »de scismate libri très« czímet visel, melyben a nyugati egyház nagy, szinte félszáz évig tartó szakadását Yl. Orbán pápa választásától Y. Sándor haláláig, illetve XXIII. János pápa választásáig tárgyalja. E műve alapította meg történetírói hírét. Megírni mint keletkezett a schisma; miket mívelének Orbán, Kelemen pápák és utódaik ; mi történt ez idő alatt Rómában. Avignonban s egyebütt és végre miként kezdették meg az egyesítés művét, mely legújabban befejezést nyert : ez volt — úgy-