Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - IV. közl. 696

THELEKESSY MIHÁLY. (599 az ügyben működő választott bíróságot, melynek feje, mint tudjuk, Tliurzó György vala, liogy részrehajlóan, igazságtalanúl Ítéltek. Annyi bizonyos, hogy az illetők igen könnyen erre magyarázhatták, ha Thelekessy szinte máskép fogta volna is fel a dolgot, mert meglehet, hogy előre nem látható esetekre számítva, csak az egyezségbontóra szabott birság terhét akarta ezzel lerázni nyakáról. Pedig ha volt valaha, most lett volna igazán szüksége a befolyásos emberek jóakaratára, a kik szóval, tettel segítsék bajában. Mert lekötelezett hívei jelentéktelen, inkább az ő pártfogására szoruló kis nemesek voltak, a kikre hasonló körülmények között — bármennyire ajánlották is holtig való szolgálatukat — nem támaszkodhatott. A főurak közül egygyel sem állott szorosabb összeköttetésben. Dersffy Milclós tulajdonképen gyámja lett volna, de ellenséges lábon élt vele; rokonaihoz való viszonyát már említettük ; sógora Szunyogh István többnyire külső országi birtokán tartózkodott, Szunyogh Mózes pedig határozott rossz akarója volt s mint később látni fogjuk, czudarúl viselte magát irányában. Legjobban érezte magát a környék kisbirtokosai, vagy közrendű emberek társaságában. Itt ő volt a legelső személy, parancsát leste, kedvét kereste mindenki. Kis királynak érezte magát Ledniczén s egy intésére annyi fegyverese támadt, hogy közepes ostromot játszva vissza tudott volna verni szikla várából. Szolgáit bőkezűleg jutalmazta, s egyszer-másszor sok szegény vagy ügyesbajos, védelemre szorult emberen segített, az elismerésben, hálálkodásban nem is volt hiánya: »Nagyságodnak hozzám való jóakarattyát míg élek megigyekezem szolgálni — irja Prechinszky János — mert bár az Isten én rám feletkeznék akkor, mikor Nsgod jótéteményéről elfeledkezem.« Rajta kívül számosan írtak, talán éreztek is ilyenformán, de mindnyájan együtt véve sem használhattak volna annyit neki, mint egy alázatos főhajtása, egy-egy könyörgő levele a hatalmasokhoz. Ez azonban nem volt kenyere ; a sok üldözés, gyötrelem, nyomorúság őt is megtörte végezetre, de Isten és az emberek hamarább elhagyták mint daezos büszkesége. Régi ellensége, Saffarich János sem késett fölhasználni az alkalmat, hogy a vett sérelmekért bosszút álljon rajta. Panaszával ugylátszik egyenesen Mátyás főherczeget kereste föl, azzal vádolván őt, hogy mostoha fiát megölte, a király harminczadját és a kereskedőket gyakran megkárosította, ő felsége szolgáin hatalmaskodott, megvagdalta, tömlöczözteté őket, és ennyi gonosz cse!) Orsz. Ltár. Vegyes levelek 16Q0.