Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - IV. közl. 696

T 11E L E K E S S Y MIHÁLY. (1576 — 1601.) NEGYEDIK KÖZLEMÉNY. Történetünk idejében Mihály havasalföldi vajda már megfészkelte magát Erdélyben. A Szeben alatt vívott véres ütközetben legyőzte Báthory András fejedelem hadait, a nemesség virága részint a csatatéren maradt, részint meghódolt, vagy menekült az országból. Gyulafejérvár, az ős fejedelmi város kitárta kapuit az oláh kalandor előtt, ki Rudolf helytartójának és főkapitányának nevezvén magát, csakhamar minden hatalmat kezéhez ragadott. Eleinte módnélkűl tetszett a dolog az udvarnál ; a győzelem hírére Prágában, Bécsben, Pozsonyban is örömöt lőttek ; dicsérték, egekig magasztalták a derék, vitéz férfiút, a ki majd meg fogja tanítani a lázongó erdélyi urakat, kinek hűségéhez kétség se férhet, kiért Kornis Gáspár »bőrét engedné lenyúzatni«, ha esküszegő lenne. Avagy nem hallották-e igen sokan saját szájából, hogy egy czigánynak is kezére bocsátja Erdélyt, ha az a királynak képében jő hozzá ?.*) A nemes, önzetlen férfiú pedig titkon markába nevetett. Hadcl bomoljon a német, gondolá magában, annál jobb, mennél később nyílik fel a szeme. Egy kis képmutatást, alattomosságot, tettetést csak megérdemel tán a fejedelmi süveg ? Nagy mester volt ő az effélékben s hosszú időn keresztül úgyszólván orruknál fogva vezette Rirdolf biztosait. Alig telt meg kétszer a hold azóta, hogy a szerencsétlen bibornokot legyilkoltatá, már is úgy viselte magát Erdélyben, mintha korlátlan ura volna annak és eszeágában sem volt elhagyni többé a szép és gazdag tartományt. Az 1600-ik év kezdetével arczátlansága már nem ösmert határt. Rudolf szinte úgy járt vele, mint a ki felidézi az ördögöt, de mert *)L. erre vonatkozólag Dr. Szádeczky Lajos: »Mihály havasalföldi vajda* cz. érdekes könyvét.