Századok – 1890
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - IV. közl. 696
KOMÁROMY ANDRÁS. THELEKESSY MIHÁLY. 697 nem képes parancsolni annak, drágán fizeti meg veszedelmes játékát. Jöttek-mentek a követek Prága és Gyulafejérvár között. A vajda nein is sokat kivánt jutalmul, csak Erdély- és Olábországot örökségképen, no meg Nagybányát s a részeket, ráadásul pedig Báthory Zsigmond javait és méltóságait, mert hiszen országvilág tudja, hogy nálánál hűségesebb alattvalója, hasznosabb szolgája ő felségének nincsen. Egy darabig csak tartották szóval, Ígéretekkel, néha napján pénzzel, ajándékokkal, de most már igazán megijedtek és örömest szabadultak volna tőle. Mindamellett szőr mentén bántak vele, most még szükségük volt rá, illetőleg remélték, hogy alkalomadtán hasznát veszik, különben is ő tartotta kezében a kard markolatát, a mit erő hatalommal még akkor bajos lett volna elragadni tőle. A diplomatiához folyamodtak tehát és kölcsönösen igyekeztek egymást elámítani. Tudjuk, hogy a vajda 1600. február havában követeket küldött Rudolfhoz. Náprági püspök február 15-én, Kornis Gáspár és Bornemissza Boldizsár még az előtte való napon megindultak Gyulafejérvárról Prága felé. Pellerdy Ádám útja is épen erre az időre esik. De nemsokára oly esemény történt, melynek következtében a reménységében csalódott vajda nagy haraggal tüstént visszahívatta követeit. Pellerdy azonban a király szekereivel tovább folytatta útját s mint már előadtuk, 1600. február 29-én Magyar- és Morvaország határán rabolták ki őt Thelekessy drabantjai. A korszak hírneves s mindenesetre jól értesült történetírója határozottan azt állítja, hogy Pellerdy Mihály vajda ajándékait szállította Prágába. Meg is nevez a többek között egy drága-kövekkel kirakott órát (többet is tudott volna arról Moncsek beszélni), mit annak idején Rudolf ajándékozott Báthory Zsigmondnak, továbbá egy állítólag még Nagy Konstantin császár tulajdonát képező Mária képet, mely a bibornok halála után szintén hadi jogon került a vajda kezére.2) Istvánffy elbeszéléséhez véleményünk szerint kétség, nem férhet ; ebből azonban még nem következik, hogy Pellerdy Ádám Mihály vajda, Rudolf vagy egyáltalában akárki követe is lett *) Szilágyi Sándor: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IV. 364. 1. 2) Istvánffy id. m. Lib. 32. Thurzó György udvari embere Závodski, a ki, meglehet, találkozott is Pellerdyvel Bicsevárában, de tagadhatlanúl a legjobb forrásból szerezte értesüléseit, naplójában szintén említi a vajda ajándékait, de arról nincs tudomása, hogy Pellerdy követ lett volna. (Závodski munkája Bélnél: Adparatus ad Hist. Hunt/, pag. 358.)