Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617

618 KOMÁROMY ANDRÁS. mint estve volt, mig végezetre észbe kapnak, rá jönnek a dologra, de nem mernek szembe szállani a vakmerő rablókkal, kik Pruszkay János, Koza Mátyás, Miskovich Félix vezetése alatt 25 — 30 főnyi csapatokra oszolva a Vág folyó partjairól a Morva határig, sőt azon túl is általános rémületet terjesztenek. ') Thelekessy haza érkezése, bár •— mint gondolhatjuk is — nem vetett véget a dolognak, de rövid szünetet idézett elő a rabló járásokban. — Jelenléte úgy a hogy még is csak féken tartotta a neki vadúlt szenvedélyeket, mert nem lehettek tisztában vele s igen könnyen nyakukat törhette, ha nem vigyáztak eléggé magukra. Ezért eleinte csak titokban, kellő óvatossággal »működtek«, mert főparancsnokuk Moncsek sokkal ravaszabb ember volt, semhogy eldobta volna addig álarczát, míg alkalma nem nyílt meggyőződést szerezni magának arról, hogy az általa elhintett magvak ura lelkében termékeny földre találtak. Különben is szorgalmatosan vigyázott, hogy saját bőrét koczkára ne tegye és gondja volt rá, hogy a felelősséget a bekövetkezhető veszély idején elháríthassa magáról. Mert ez az ember — bár leggonoszabb valamennyi között — nem csak előre látó, de bizonyos tekintetben határozottan gyáva is volt. Kezç mindenüvé elért, ő eszelte ki, ő rendezte a legvakmerőbb vállalatokat, de a kiviteltől többnyire távoltartotta magát, a cselekvés pillanatában — ha csak tehette - félre állott. Visszarettent a legkisebb veszélytől, ha azt fortélylyal ki nem kerülhette, fegyvertusában nem örömest vett részt, a vérontástól ösztönszerűleg irtózott ugyan, de az orgyilkosokat nem vetette meg, ha általuk remélt czélhoz juthatni. Ha Moncsek közönséges útonálló lett volna, mint társai egy kettőt kivéve mindannyian, Thelekessy szeme talán hamarább felnyílik s nem válik vak eszközzé a gonosz szolga kezeiben. De intelligentiája, bizonyos fokú műveltsége is megkülönböztette őt a többitől és ördögi ravaszsággal tudta körűihálózni urát. Kora gyermekségétől fogva állandóan mellette volt, öscierte heves, könnyű véralkatát, ösmerte gyöngeségeit, hibáit, rossz hajlamait, hízelgett hiúságának, látszólag meghajlott zsarnoki szeszélye előtt, társa, talán épen előmozdítója volt kicsapongásainak, és lassanként, annélkűl hogy Thelekessy tulaj donképen sejtette is volna, végzetes hatalmat nyert felette. — Előbb megvesztegette józan ítéletét, majd felidézte lelkének minden lappangó szenvedélyét, táplálta abban a harag, a bosszú, a gyűlölség éhes fenevadjait, s végre egy önfeledt pillanatában, talán a bor mámora által is ') Az alább idézendő tanúvallomások nagy részletességgel sorolják elő az érintett dolgokat.