Századok – 1890

Tárcza - Irodalmi szemle - 608

ti 610 TÁRCZA. előszóban), hogy a városi levéltárat nem kutatták át, a miből még teljesebbé tehette volna az egyliáztörténelem szempontjából tanulságos müvét. — NaGY-SuKÁNY HAJDANI VÁRA TÖRTÉNELMÉNEK VÁZLATA jelent meg (39 1.) nem rég Érsekújvárott, Matunák Mihály bp. közp. papnövendék tollából. Szorgalmasan gyűjtötte össze az író a történeti munkákból, a mit Surányra nézve feljegyezve talált s azt időrendbe szedve, szépen beszéli el. Nagyobb igényekkel nem lép és nem is léphet fel e kis míí ; annak a minek készült, — hogy »Nagy-Surány és vidéke értelmiségének« (a kinek ajánlva van) érdeklődését felköltse és kielégítse az elpusztult és romjaiban sem igen látható régi vár iránt, eléggé megfelel. A vár először 1403-ban említtetik, mint Stibor vajda tulajdona, azután gűthi Ország Mihályé lett, leányágon szállt aztán a Mohácsnál elesett Korláthkőy Péterre, később bedeghi Nyáry Ferenczre. A XVI. sz. közepén a kincstárra szállván: Forgách Simon főkapitánynak adoniánvoztatott zálogbirtokúl, a kinek fiaitól Illésházy váltotta magához. Szerző Illésházyval részletesebben foglalkozván azt a különös tévedést követi el, hogy dr. Horvát Árpád »jeles történészünket« magasztalja és idézi (21. 1.), mint Illésházy hütlcnségi pőrének íróját — dr. Károlyi Árpád helyett. S ebbe a tévedésbe annyira beleélte magát szerző, hogy midőn később (a 24. 1.) a nyomtatott jegyzetben helyesen Károlyi e »jeles tanülmányác-ra hivatkozik, kézírással ezt is Horvát-ra igazítja. Illésházy után a vár ismét kiváló nevezetességű történeti alak, Bosnyák Tamás kezébe került, a ki azt restauráltatta, s templomot, plébániát, iskolát építtetett. Érsekújvár elestével 1663-ban Suráuy is török kézbe került s 1684-ban foglaltatott vissza Czobor Ádá m által. Utolsó szereplése a Rákóczi-forradalom idejére esik. Úgy látszik, ez is a forradalmat követő nagy vár-rombolás áldozata lön. Matunák előszeretettel és csínnal írt kis munkája elég érdekesen szólaltatja meg a széthordott romokat. —• Csór Tamás királyi főajtónálló, liptói és körösi főispán, csókakői, gesztesi és ó-budai várnagy (1330 —1360.) élettörténetét írta meg újabban Pór Antal az okmánytárakból összeállítható adatok alapján. — Pór Antal fáradhatatlan búvára az anjoui kornak s ebből a kevesek által mívelt és tanúlmányozott korszakból sok oly történeti alakot emelt már ki a feledés homályából, a kikről, daczára hogy egykor kiváló szerepet játszottak hazánk történelmében, történetírásunk vajmi keveset tudott. Ilyen e legújabban dolgozott történeti müve is, Csór Tamás életrajza, mely eredetileg az Erdélyi Muzeum-Egylet kiadványaiban jelent meg és most különnyomatban. Csór Tamás élettörténetének, — eltekintve ama nevezetes hatáskörtől, melyet méltóságainál fogva a hazában betöltött s attól, hogy Nagy Lajos királyunknak egyik legmegbízottabb híve volt az kölcsönöz kiváló főfontosságú történeti háttért, hogy a nápolyi ügyekben, Endre és Johanna tragédiájában, ő az egyik mellék szerepvivő. 0 kiséri le Nagy Lajos édesanyját Nápolyba, fia mellé ; ő jár követségben Avignonba a pápához Endre királylyá koronáztatása érdekében stb. Mindez kétszeresen érdekessé és vonzóvá teszi Pór Antal kis müvét (24 lap).