Századok – 1890
Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen Hunfalvy Páltól ism. 590
TÖRTÉNETT IRODALOM. 595 tekintete előttem, de a püspök Sagunának halhatatlanok érdemei hívei irányában.« Ureki Gergely XYII-ik századi moldvai krónikáját csak mintegy regestrálja Hunfalvy, történeti felfogását társaiénál sokban mérsékeltebbnek mondja, s könyve néhány alapos részletét művébe ellenészrevétel nélkül veszi fel. Az állítólag 1495-ben készült Hur-krónikát (krónika lui Hurul) Hunfalvy szövegéből, forrásaiból és vonatkozásainál fogva egyiránt hitelt nem érdemlő férczelménynek (Machwerk) mondja, s összevonván mindezen rumän és nem rumän történetírók előadását a rumän eredetről, ily erős Ítéletet mond ki rájok : »Eljárásuk emlékezteti őt úgymond - Slavici azon állítására, hogy rumän szempontból az őszinteség nem erény, s a rumän nyelvben nincs is arra kifejezés, átalában a rumáneknél az őszinteség nem tartatik kötelességnek. A honszeretet merészelhet olykor egyet és mást, de a történet meghamisítása a leghőbb hazaszeretetnek sem engedhető meg. Itt csak nem tudás lehet mentség.« Jung Gyula művét (Römer und Romanen in den Donau-Ländern. Von Dr. Julius Jung. Innsbruck 1877.) érdekesnek mondja Hunfalvy, de mint Gibbon és Mommsen álláspontján levő irónak, a rumän eredetről kifejtett nézeteit történetileg igazoltaknak nem tartja. Jung nem ismeri az erdélyi oláh incolatus történetét, különben nem írna ugy sok dolgot, a hogy ír, különösen az erdélyi protestánsok irányában igazságosabb lenne, a kiknek köszönhetik az oláhok nyelvöknek a XVI. században életreébredését s irodalmuk kezdetét. O sokat ír Erdélyről, de az erdélyi rumänek történetét előadni nem képes. Mommsen nézetei utánmondása bizonyítatlanul nem az a történet, a mit alaposan tudni érdekes lenne. Egyszerű állítások, akár Gibbonéi, akár Mommsenéi, ha történeti tények nem igazolják, csak vélemények. Azon állítása is Jungnak, hogy mivel a rumänek ma túlnyomó számban vannak az általuk lakott vidékeken, régen is ott és máshol is még többen lehettek, egy nagy csalódás, mely mellett csak vélemények, nem történeti tények bizonyítnak. Jung azt is írja mondja Hunfalvy — hogy a magyarok eredete felőli XIII-ik századi mesékből kitűnik, hogy ők IX-ik századi megérkezésükkor a rumäneket már ott levőknek tekintették, csak a legutóbbi időkben kezdett a magyar Chauvinismus saját régibb ottlétével (Autochtonismus) dicsekedni. »Azt hiszem — folytatja Hunfalvy — hogy ez engem illet, illetőleg az én Magyarország Ethnographiája czímű könyvemet, melynek bezáró része ez : Magyarország népe nyelvileg vegyes (polyglott), de egyik törzs sem dicsekedhetik azzal, hogy ő az ország benszülött, autochton népe. Kivétel nélkül mind idegen, bevándorolt. De ha kiveszszük a horvátokat, a kik a Heraklius császár által ez országba behívott horvátok lehetnek, akkor