Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: Arany János levelezése ism. 585

TÖRTÉNETT IRODALOM. 589 költői működésére vetnek világot s egyszersmind költői terveire, a melyek Aranyt folytonosan foglalkoztatták. A Nagyidai czigdnyolc eszméjének vastag félreismerése Toldy leveleiből tűnik elénk leginkább ; másfélül azonban az ő gyakori ösztönzései, buzdításai csak jótékony hatással lehettek Aranyra. A Tomoryval folytatott levelezés leginkább a magyar Shakspere kiadásának megindítását tárgyalja. Arany vezérszerepe, a fordításra nézve kifejtett eszméi, egész felfogása mindenikből láthatók. A Gyulaival, Szász Károlylyal, Szemere Miklóssal és Kazinczy Gáborral váltott levelek Arany szerkesztői eljárására vetnek világot; ezenkívül Gyulai levelei az ötvenes évek irodalmának jellemzésére is nem csekély becsű adalékok. Gyulainak egész kritikusi felindulása, heve, izgatottsága, az újabb költői irány melletti buzgalma, kitartó küzdelme visszatükröződnek e lapokról, a melyek aesthetikai alapelveire, felfogására nézve egyiránt jellemző mozaikdarabkákat nyújtanak. Nem kevésbbé érdekesek a Osengerynek írt levelek s Osengerynek az ezekre adott válaszai, a melyek közül leginkább a Kisfaludy-Társaság újjászervezésére s a Szépirodalmi Figyelő megalapítására vonatkozókat olvassuk e gyűjteményben. Csengery az ő nem közönséges befolyásával szívesen támogatta Aranyt, hogy az irodalom középpontjába juthasson, mit Arany maga is szívből óhajtott. 0 volt közvetítője a lap megindítására beadott kérvényének és sürgetője az eredménynek. Arany egész bizodalommal fordult hozzá tanácsért minden fontosabb dolgában s Csergery buzgó támogatója, ösztönzője, segítője, dicsőítője volt innentől fogva majdnem egész haláláig. Alig volt Csengerynél nagyobb méltánylója Arany költői irányának összes íróink közt. Sok rokonvonás kapcsolta őket különben is együvé s e rokonvonások képezték a köztük mind szorosabbá lett barátság igazi kapcsát. Csengery mintegy magáévá tette Aranynak minden kiválóbb ügyét s úgy ügyekezett annak foganatosításán, mintha csak önmaga lett volna legjobban érdekelve. Nem elégedett meg a sűrű, gyakori levélváltással, fölkereste Aranyt körösi szerény otthonában többször s ilyenkor készítették el terveiket a jövőre. Az itt közlött levelezés híven mutatja a meghitt barátság táplálta ama buzgó törekvéseket, a melyeknek alapja a kölcsönös rokonszenv s egymás tehetségének kölcsönös becsülése, méltánylása volt. Az ötvenes években Nagy-Kőrös szinte némi irodalmi középpont szerepét vitte, már t. i. annyiban, hogy a fővárosban élő nevezetesb magyar írók és szerkesztők áhítozva néztek az Arany János csendes otthona felé s egyenkint vagy csoportosan küldték a kérő leveleket, (ha »akadna valami«) vagy mutatványszámokat, sőt személyesen is oda rándultak, hogy a legnagyobb