Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: Arany János levelezése ism. 585

588 TÖRTÉNETI IRODALOM. vallom — annyira fájdalmas a visszaemlékezés, liogy még most igen rosszúl esik böngésznem ama bűzhödt téreken. »Örvény az, és midőn fölötte átvezet, Szédelegve szemet huny az emlékezet.« Ugy hiszem, még az elegiáig sem higgadtam meg .... s addig ne vegyen az ember tollat kezébe, vagy legalább oly tárgyat válaszszon, melynél szabadon átadhatja magát képzeleteinek s nem vicsorog rá örökké a való sceletonja.« Rendkívül jellemző kijelentés Arany költői egyéniségének természetére nézve, mely az izgalom hevében, a fájdalom égető gyötrődései között szinte képtelen volt költői művet alkotni. — Egy másik levelében a tehetségtelen múzsafiak ellen kel ki Arany, a kik burjánként lepték el akkor a Parnassust. »Botot nekik — írja Arany míg el nem rontják a közönség ízlését, vagy el nein csömörltetik az összes szépirodalomtól. Hiszen inkább semmi irodalom, mint oly botrányosan infámis !« Tompa is hasonlókép nyilatkozott ugyancsak Szilágyi Sándornak írt levelében s Gyulai ekkor kezdte irodalmi táborozásait ellenök nyil jegy alatt.| A mi Aranynak a Lévayval, Toldyval, Tomoryval, Szemere Miklóssal, Kazinczy Gáborral, Gyulaival, Szász Károlylyal, Csengeryvel stb. váltott leveleit illeti : mindegyikben van valami különösebb érdek íróik egyéniségének jellemzésén kivűl. Sajnáljuk, hogy e gyűjtemény nem teljes. Arany László, a ki nagy gonddal válogatta ki atyjának irodalmi hagyatékában maradt ama leveleket, a melyek egyben-másban közérdekűek, elhagyta atyjának többi barátaival váltott leveleiből az önmagára vonatkozó közleményeket jobbára, részint azért, hogy — mint maga mondja — a kiadást rengeteg tömeggé ne szaporítsa, részint pedig azért, mert a Tompához írt levelei Aranynak a legrészletesebb adatokat nyújtják az ő családi s magán életbeli körülményeiről. De így is fölötte fontos adalékok jutottak nyilvánosságra. A Lévayval folytatott levelezésben élesen domborodnak ki a magyar iskoláknak és tanároknak az ötvenes évek kezdetén átélt ügyes-bajos állapotai, a melyek mintegy megzsibbasztották a tanítással foglalkozók egész működését. A körösi és miskolczi református főiskolák nyilvánossági joga, a melynek elnyeréséért éveken keresztül küzdöttek az egyházakat kormányzó férfiak és tanárok egyaránt ; a tanárok magaviseletét, a tanítási módot szabályozó rendeletek, a melyeknek kényszerűségei ólomsúlylyal nehezedtek reájuk ; a vizsgálatok bizonytalanságai s a tanfelügyelő kémlelődései mind oly éles jellemzésben tűnnek föl előttünk e levelekből, mintha csak magunk is átéltük volna ama szomorú idők összes viszontagságait. A Toldy Ferenczczel váltott levelek legfőként Arany