Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: Arany János levelezése ism. 585

TÖRTÉNETI IRODALOM. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. I—II. kötet. Kiadja Ráth Mór. 1888. 8-0. XIX. 495; 475. 1. Számos míímelléklettel. MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. Körülbelül ugyan abban az időben, mikor Petőfi oly elragadtatással nyujtá baráti jobbját Aranynak : Tompa is sietett üdvözlésére, nem ugyan azzal a hévvel, mint Petőfi, csak az egy czélra való törekvés nemes buzgalmával, a mely nem tévesztheté hatását Aranyra. Nagy kár, hogy Arany viszon-válaszai elvesztek, de a későbbiek kétség kivűl azt mutatják, hogy Aranynak a Tompával kötött s az idők folytán mind erősbülő, szilárduló, bensőbbé levő barátsága a Petőfivel való után a legszívesebb, legmeghittebb volt mindazok között, a melyek Aranyt valaha érdekelték. Tompa és Arany 1847-től egészen 1868-ig, Tompa haláláig, folytonosan leveleztek egymással. Több mint négy évi levelezés után láthatták egymást színről-színre, 1852-ben. Eleinte bizonyára a költőt szerette egyik a másikában, később inkább az embert a költőben. Mint a forradalom előtt Petőfinek, úgy nyílt meg Arany legszívesebben a forradalom után Tompának. Éz volt Aranynak »legtartósabb s legösszefüggőbb lánczolatban folyó levelezési viszonya.« »Mintha naplót vitt volna, írja Arany László — oly részletesen föllelhetők benne az ő kévés külső változással folyt életének eseményei, oly híven tükröződik kedélyének minden hullámzása.« Valóban e két jó barátnak egymással váltott levelei a forradalom utáni korszakból legértékesb részlete a gyűjteménynek. Aranynak minden sora élénken mutatja, mily közel állt szivéhez Tompa. Családi, magán életbeli körülményei leghívebben állanak előttünk e cyclusban, úgy hogy mintegy az önéletrajz folytatásáúl tekinthető. Tompa büszke volt az Arany költői dicsőségére s viszont ez fájlalta, hogy jó barátját nem méltányolták eléggé. Tompa hevesebb, indulatosabb, engesztelhetetlenebb véralkatú Századok. 1890. VII. Főzet. 38