Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: Arany János levelezése ism. 585

586 TÖRTÉNETI IRODALOM. volt Aranynál, de azért csak egyetlen egyszer támadt köztük némi félreértés, mit az azt előidéző Tompa sajnált legjobban. Arany szelídsége, mély kedélye őt is mintegy lebilincselték. Senki sem töprengett, aggódott inkább Aranynál, mikor Tompát Kassára idézték, mikor családi és egyéni bajai egymást érték, mikor második gyermeke meghalt s mikor Tompa a gyógyíthatatlan kórral küzdött. Viszont Tompa is folyvást a legodaadóbb szeretettel csüngött jó barátján, a kiben minden zárkózottsága mellett is annyi szeretetreméltóságot látott és tapasztalt. Tompa Aranynak panaszolta legelkeseredettebben az irodalom hanyatlásán érzett fájdalmát ép úgy, mint meg nem szűnő családi bajait. A két híres költő egymásban talált legtöbb vigasztalást akkor is, mikor mind a ketten annyit szenvedtek a családi csapások súlya alatt. Mind a ketten ügyekeznek egymást enyhíteni még akkor is, mikor már mind a kettő lemondásra készül, mikor a megtört élet romjain állanak, hogy a végesből a végtelen felé tekintsenek, hová mind a kettő éveken keresztül készülődik. Mily megható az Aranynál, hogy mikor már tudja, mikép barátja majdnem teljesen képtelen a szellemi munkára: mennyi aprólékos jó tanácscsal látja el, hivén, hogy kedélye még földerül s izgalmai csillapúinak. »Igyekezzél fentartani lelki erődet írja Arany 1866-ban. .. De mit csinálj te Hanván ? kérded. Akármit, ha gyalogszéket vagy kerekes rokkát is. Fúrj, faragj, kertészkedjél. Légy minden, mindenben a ház körül.. . Csak azt ne tedd, hogy beülj a szobába tépelődni... A mely naptól fogva kevesebbet foglalkozol külső tárgyakkal, mint tenmagaddal : attól fogva kezdődik javulásod. Probatum est!« Mire Tompa szintén igen meghatóan így válaszol a többek közt : »Látszik, hogy nem is gyanítjátok, mennyire el vagyok jutva. Nem tudok sem éjjel, sem nappal hová, mivé lenni. Martalékúl vagyok vetve a szenvedésnek, magánynak s gyilkoló gondolataimnak.« Arany, mióta a fővárosba költözött, körülbelül ugyanazt a szerepet vitte Tompával szemben, mint egykor Petőfi ő vele szemben. 0 eszközölte ki, hogy a Tompa összes költeményeit az akadémia legnagyobb jutalmával koszorúzza meg, a mi rendkivűl jól esett a szenvedő költőnek. Azért utolsó éveiben, főleg a legutolsóban egymást érték az Aranyhoz intézett levelei, izenetei, táviratai. A zaklatott léleknek Arany válaszai mindig enyhülésére voltak. Iszonyú aggodalmai, tépelődései, a melyeket még növelt az a távirata, a melyben a saját halálának híre a fővárosba érkezett, folytonosan barátaira utalták, a kik közül senkit sem szeretett inkább Aranynál, a ki oly türelmesen magyarázta meg ama távirat hatását. Az ezt tárgyazó levelére írja Aranynak : »Ismét olvasom nagyszerű, magasztos leveledet, melyben a becsület, jellem, mély érzés és a léleknek egész tengere