Századok – 1890

Tárcza - Magyar Történelmi Társúlat - 512

'524 TÁRCZA. Const at áltatott, liogy az 1880., 1881., 1882., 1883., 1884.. 1885. és 1886. évi számadásokra nézve megejtett számvizsgálatok kivétel nélkül hiányosak voltak, pénztárvizsgálat egyszer sem tartatott, a földhitelintézetnél őrzött értékvagyon soha szemmel még folyószámla kivonatban sem láttatott. A számvizsgálók, névszerint Deák Farkas és Horvát Árpád vál. tagok, miként jelentéseikből világosan kitűnik, 1879-től fogva, tehát mióta a társulat vagyona a magyar földhitelintézetnél volt elhelyezve, következetesen csak a pénztári napló bevételi és kiadási rovatainak helyességéről igyekeztek meggyőződést szerezni, a pénztárnok által összeállított vagyon-kim utatások ellenőrzését pedig teljesen mellőzték ; sőt az 1885. és 1886. évi számadásokról szóló jelentéseknél az a szabálytalanság is előfordul, hogy mind a két jelentést csak az egyik számvizsgáló, Deák Farkas írta alá. Megjegyzendő még, hogy az 1885. évi január 2-án tartott közgyűlés jegyzőkönyvének 7. pontja szerint az 1884. évi számadások megvizsgálására a rendes számvizsgálók mellé Sigray Pál, társulati ügyész is kiküldetett, a titkár nyilatkozata szerint a végből, hogy a tagdíj-hátralékok behajtása iránt tegyen javaslatot ; úgy látszik azonban, kiküldetésében nem járt el, mert a számvizsgálati jelentést alá nem írta. A mi az utolsó két,esztendei számvizsgálatot illeti. Zsilinszky Mihály és Horvát Árpád számvizsgálóknak úgy az 1887.. évi, mint az 1888. évi számadásokra vonatkozó jelentéseikből kitűnik, hogy ezen számvizsgálók is csupáncsak a pénztári könyv bevételi és kiadási rovataival foglalkoztak, pénztár-vizsgálatot és értékpapir-szemlét egyik alkalommal sem tartottak ; constatáltatott továbbá, hogy eljárásuk különösen 1889-ben feltűnően késedelmes vala, mert a február 7-én tartott közgyűlésből küldetvén ki számvizsgálatra, feladatukat csak május 25-én (a pénztári számadó-könyvbe vezetett záradék szerint 17-én) teljesítették, jelentésüket pedig ismét csak hónapok múlva, okt. 12-én készítvén el, így terjesztették végre nov. 7-én a választmány elé. . A mi a pénztárnoknak évről-évre történt felmentését illeti,., a szokásos évi felmentvény — kivéve egy esetet 1887-ben, mikor a közgyűlés határozott — mindenkor a választmány által, azonban a számvizsgálók javaslatára adatott meg a pénztárnoknak. Ezek azok a tények, t. közgyűlés, melyeket a társulat pénzügyeinek vezetése, a pénztári kezelés és a számvizsgálati eljárás tekintetében őszintén és leplezetlenül constatálnunk kellett. — Hogy ki a bűnös ezekben a dolgokban, azt mindnyájan tudjuk ; ki hibás ? — erre nem felelhetünk, mert magunk is a t. közgyűlés Ítélete alatt állunk ; ki legyen feleletre vonandó a történ--