Századok – 1890

Tárcza - Magyar Történelmi Társúlat - 512

TÁRCZA. 525-'tekert ? ebben határozzon szintén a t. közgyűlés bölesesége ; csupán a számvizsgálókra nézve legyen szabad röviden megjegyeznünk, hogy egvikök, és épen az, a ki leginkább folyt be a társulat pénzügyeinek vezetésébe, Deák Farkas, meghalt ; Horvát Árpád és Zsilinszky Mihály uraknak a választmányhoz beadott írásbeli nyilatkozataikból pedig kitűnik, hogy számviteli ügyekben jártassággal nem bírnak. Ennyit az ügy személyi oldaláról. Engedje meg azonban a t. közgyűlés, hogy dologi tekintetben is szót adhassunk véleményünknek. A felmerült sajnos események vizsgálata folyamán meggyőződésünkké vált, hogy az elkövetett hibák és megesett mulasztások egyik fő forrása alapszabályi szervezetünk fogyatékosságában rejlik. A mi egy oly tekintélyes vagyonnal rendelkező és oly széles körű működéssel bíró társulatnál, mint a magy. tört. társulat, elengedhetetlen követelmény, hogy tisztviselői, különösen pedig a pénztárnok, szigorú ellenőrzés alatt álljanak, erről az alapszabályokban nemcsak bogy kellőképen provideálva nincsen, de — ki merjük mondani — alapszabályaink majdnem lehetetlenné teszik azt. Az elnökök állása úgy van szervezve, hogy a három közül egyiknek sincs positiv hatásköre megszabva, holott épen az elnökök valamelyike lehetne — állandó ittlakás és az ügyvitel continuitása mellett legtermészetesebben hivatva arra, hogy a társulat pénzügyeit vezesse és ellenőrizze. Az alapszabályokban » elnökség «-völ van szó, mintha a három elnök •együtt valamely szervezett testűletet képezne, holott csak elnökeink vannak, s a praxisban oda megy ki a dolog, hogy az elnökség : a titkár. A titkár minden ; és innen ered az. hogy gyakran talán kényszerítve is volt oly intézkedéseket tenni s olyan ügyekbe befolyni,, a melyek voltaképen az ő hatásköréhez nem tartoztak volna. Általában véve a titkár annyira túl el van halmozva a legkülönbözőbb természetű teendőkkel, hogy a társulat jelen fejlett állapotában újra csak ügyeink menete vallhatja kárát, ha mind e teher tovább is egy ember vállaira fog nehezedni. Nézetünk szerint a titkár administrationalis teendőinek legalább egy része a társulat valamely más, önálló hatáskörrel bíró, s a választmánynyal szemben felelős tisztviselőjére volna átruházandó. Nem kételkedünk benne, hogy a t. közgyűlés bölesesége módját fogja találni úgy az elnökökre, mint a titkárra nézve a jelzett irányban szükséges reformoknak ; és kérjük a t. közgyűlést, hogy az alapszabályok megfelelő módosítása czéljából a módosítási javaslat kidolgozása végett mennél rövidebb batáridőre bizottságot választani és kiküldeni méltóztassék. Egyet pedig — akár módosíttatnak az alapszabályok, akár neui —