Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: A Hunyadiak kora Magyarországon VI. k. írta dr. Csánky Dezső 499

501 TÖRTÉNETI IRODALOM. járás benne olyan kényelmes, inint valamely angol »standard« kézikönyvben, milyen például a Haliam irodalomtörténete. Ilyen műveket csak a szigorú lelkiösmeret teremthet ; ez adja meg azt a nyugodt heroismust, mely a legnehezebb feladatokkal is meg tud küzdeni, mert erejét mindig számon tartja, soha túl nem becsüli. Az önuralmat előbb önnönmagán tanulván meg, épp oly könnyűséggel fog uralkodni tárgyán. Ezt fogjuk találni Csánki könyvében, egészében épp úgy mint legapróbb részeiben. Rendszer, csín, szabatosság ötlik mindenütt szemünkbe. Száz meg száz példában látjuk, mint nem tér ki a nehézségek elől, s vagy legyőzi vagy őszintén bevallja, de soha el nem hallgatja. Hányszor bámuljuk meg másrészt hallgatását, mérsékletét, hogy oly röviden annyit tud elmondani. Mit mondjunk pontosságáról, mely az egészen laicust is csodálatra ragadná, ha megmutatnók neki Csánki idézeteinek valóságos betű-oszlopait s megmagyaráznék, hogy kerültek azok oda együvé az ország különféle levéltáraiból. S ez éppen a legfőbb előnye könyvének, hogy nem kímélve semmi fáradságot, a legszélesebb körű levéltári kutatásokon alapszik. Egyetlen jelentősebb levéltár sem maradt felhasználatlanúl olyan, melynek anyaga az e kötetben leírt területre vonatkozik. Nyolcz• van ilyen levéltárat vagy levéltári gyűjteményt sorol föl az előszó, tehát e kötet — a mennyire emberileg lehetséges — teljes, s ilyen kezekben e teljesség az egész munkára nézve is biztosítva van. A tudomány szempontjából ez a legfontosabb. Magyarországnak csakis egy lehető legteljesebb történelmi földrajza viheti előre tudásunkat, egyedül ilyen munka adhat helyes képet az egészről, tesz képessé vizsgálni a dolgokat olyan oldalukról is, a minőkről eddig nem volt módunkban. Ilyen könyv a Csánki könyve. Kiszámithatatlan az a haszon, a mit kiadásával az Akadémia tett a hazai történettudománynak. A czím ugyan azt mondja, hogy Magyarországnak csupán a Hunyadiak korabeli földrajza ez, de maga a könyv sokkal többet ad, mert a XIV. századra is visszamegy, és az 1490-entúl eső adatokra is figyelemmel van, s ily módon mindenféle vizsgálódásnak széles alapul szolgál. Mint »felütő« könyv, minden képzelhető dologról — a mi csak egy történelmi földrajz körébe tartozhatik - rögtöni felvilágosítást ád, s csak most hogy megvan, tudjuk : mennyire nélkülözhetetlen. Az egyes családokra nézve minden tudományunk jórészt Nagy Ivánig terjedt, pedig az ő műve első sorban az élő családokra szorítkozik, középkori adat nagyon kevés van benne s azok is vagy ismeretesek vagy hibásak. A helységekről még annyit sem tudtunk. Egy pár problematikus értékű helyi monographián kívül, kutatásainkban okmánytárak indexeire kellett szorulnunk. Hát még a várak. Ezekről kellett volna legtöbbet tudnunk, mert