Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - I. közl. 468

THELEKESSY MIHÁLY. 483 get, november 24-én egyesül Teuffenbach, Rákóczy és Báthory István seregével, mely már ekkor nyilt csatában meggyőzvén a törököt, Füleket ostromolta. Thelekessy híven követé a »győri hős« zászlaját, s végig harczolja azt a néhány hétig tartó dicsőséges hadjáratot is, melynek folyamán a nagyfontosságú Füleken kivűl, Kékkő, Buják, Hajnácskő, Palánk, Szécsény, H ollókő -és Drégely rendre viszszafoglaltattak a töröktől s melynek eredménye bizonyára még fényesebb lessz, ha a magyar vezérekre különben is féltékeny Teuffenbach a téli hideg beálltával Kassára nem vezeti seregét, vagy legalább néhány ágyút enged át a magyaroknak, kik nagy harczi kedvükben már-már Nógrád ostromára indulnak.2) Ily körülmények között nem lehetett tovább folytatni a háborút ; deczember közepén szétoszlott a sereg s karácsonyra már valószínűleg Thelekessy is otthon volt Ledniczén. Nem vártak itt reá ölelő karok ; nem faggaták ezer gyöngéd kérdéssel féltő anya és szerető testvérek ; nem jött elébe atyja, hogy büszkén szorítsa keblére, legfeljebb a ház vén szolgái s mogorva csatlósok üdvözölték, de Mihály az ösmerős arczok láttára is örömet érezhetett. Mert édes anyjára alig emlékezvén, szívének önkénytelen feltámadó szeretetét környezetére ruházta. — Megoszlott ez atyja és a ledniczei csatlósok között, kik nem fojthattak el lelkükben némi durva részvétet az árva sorsa iránt, s a maguk módja szerint talán kedvében jártak, örömet szereztek neki. A gyermeki kedély pedig véghetetlenül hálás, s az első benyomások örökre meg szoktak maradni. Mikor atyja meghalt és mostohája elhagyta a várat, ezek az emberek képezték családját s talán még jobban ragaszkodtak hozzá mind annakelőtte. Hogy ragaszkodásuk nem volt épen önzetlen, magától értetődik, de keveset változtat a dolgon. Védelmezői, pártfogói lettek, s gyermekkorának minden emléke, öröme, bánata hozzájuk fűződött. Ok voltak mesterei a kardforgatásban, ők készítették elő a vitézi pályára, ők látták el gyakorlati tanácsokkal, mikor a világba lépett. Mindegyikük jogot formált hozzá, mindegyikük részt kivánt dicsőségéből, s könnyen érthető okoknál fogva, bizonyára úgy várták haza a csatatérről, mintha tulajdon édes gyermekük lett volna. — Mert az emberi önzés még a legnemesebbnek látszó érzelmek közé is beférkőzik, s ha *) Rimaszombat e's Dévény már előbb elfoglaltatott. 2) V. ö. Istvánffy id. m., Illésházy följegyzései i. h., Szalay és Horváth. Magyarország tört. vonatkozó helyei, Kubinyi M., Thűrzó György levelei nejéhez I. k.