Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - I. közl. 468

484 KOMÁROMY ANDRÁS. THELEKESSY MIHÁLY. fiatal urok a harczmezőn marad, szép napjaiknak talán örökre vége. — Bár inkább úgy rendelte volna a gondviselés ! Megérkezése tehát örömünnep volt Lednicze várában, s Mihály, vitézi volta teljes tudatában, úgy járt-kelt hívei között, mint a ki feledni akarja s másokkal is örömest feledtetné évei számát. Büszkén emelé fejét arra a gondolatra, hogy az oldalán függő kard nem játékszer többé, pogány ellenség vére piroslik azon. De a ledniczei szolgarend hízelgő elösmerésén s az önmagával való megelégedésen kivűl, komolyabb eredményekkel is járt rá nézve a harcztéren töltött idő. Pár hónap alatt nagy földet bejárt, sok új dolgot látott, kétségtelenül tanult is egyet-mást, a mire odahaza nem igen lehetett alkalma, de mindenesetre sokat tapasztalhatott. E mellett felújította családjának atyja által elhanyagolt összeköttetéseit, megösmerkedhetett s ez nem utolsó dolog — az ország csaknem minden nevezetesebb emberével, mire pedig az akkori társadalmi és politikai viszonyok között, egy ifjúnak ritkán szokott volt ily kedvező alkalma nyilni. Mert a napjainkban oly sokat emlegetett nyilvánosság 300 évvel ezelőtt jóformán ösmeretlen vagy legalább is nagyon szűk körű fogalomnak tekinthető még hazánkban. Királyi udvar nem volt, a török hódítás darabokra szaggatván az országot, oly geographiai központról sem lehetett szó, mely szerencsésebb körülmények között nemzeti életünknek is határozott központjává válhatott volna. A hivatalos Magyarország centrumát Pozsony képezte, elég alkalmas arra, hogy külvárosa legyen Bécsnek, de idegen nyelvre, gondolkozásra, műveltségre egyaránt. — A nemzet előkelősége állandóan sohasem tartózkodott benne, a nemesség pedig, a környéket kivéve, csak ügyes bajos dolgában, úgyszólván kényszerűségből jelent meg falai között. — Szomorú emlékek kötik ehhez a magyart; nem hiába sohasem szerette. KOMÁROMY ANDRÁS.