Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - III. közl. 435

444 TÖRTÉNETI IRODALOM. 444 eredtek. Roesler Róbert Romanische Studien czímű hosszas, alapos és nagy előkészülettel írt művében szintén arra az eredményre jutott, hogy ők a XII-ik szazadban vándoroltak be a Dunántúli északi tartományokba, s egyéb érvek közt azon legfontosabbat hozza fel, hogy nyelvökben a góth befolyásnak semmi nyoma nincs. Mily hosszasan uralkodtak a Traján által alapított Dakiában a góthok és gepidák ? Van-e valami germán elem az oláh nyelvben? Nincs, más román nyelvekben található többkevesebb szókincs, az oláh nyelvből feltűnőleg tökéletesen hiányzik az. Ebből következik, hogy a góthoknak és gépidáknak semmi befolyása nem volt a rumiin nyelvre, de nem is lehetett, mert az nem a Trajan-féle római Dakiában, de a Balkán-félszigeten eredett. II. A nyelv bizonyságtétele a kiUsö történet megvilágítására nézve. A rumiin nyelv mondja Hunfalvy - elszlávosodott földön fejlődött ki. A sziavon nyelv a rumänek mind politikai, mind egyházi életére azon hatást gyakorolta, a mit a latin a nyugati egyház tanait valló népeknél, sőt annál nagyobbat ; rá erőszakolván nemcsak nagyszámú szláv szót, de nyelvtani képződéseket és formákat is. Cihái etymologiai Lexiconában a tulaj donképi latin szók 323 oldalt tesznek, a szláv szók ellenben 474-et, tehát másfél száz lappal többet. A rumiin nyelvben levő szláv szótári készlet e szerint jóval felül haladja a latint. Bem Cihal, sem Roesler nem fordítottak elég figyelmet a magyar és rumiin nyelv közötti viszony tanulmányozására. Pedig a rumiin nyelv hol keletkezésének kérdéséhez a magyar nyelvnek is van szava. Ha t. i. a rumiin és nem rumiin történetíróknak alapos lenne azon nézete, hogy a rumän nép a Dunán túl északról terjedt ki Erdélyre és Oláhországra, akkor Magyarország és Erdély honfoglaláskori ethnographiai földrajzának a Tiszától Morva határáig s a mai Ausztriáig szlovén lakókat, keletre ellenben Erdély legszélső nyugati liatáraig s azontúl a Prut és Seret folyókig rumän népséget kellene mutatnia, melynek, mint a római műveltség örökösének, szláv szomszédaikat felül kellett volna mulniok. Ezen ethnographiai különbözésnek a magyar nyelven is meg kellene látszani. De e nyelvek épen az ellenkezőt mutatják: Erdély keleti határától a nyugatiig nem rumän, de mindenütt szláv szó tesz bizonyságot e nép ottlétéről ; a magyar honfoglalás is úgy Magyar-, mint Erdélyországban mindenhol szláv szókat s hely-, folyam- és város elnevezéseket talált, a mi szintén ezt igazolja. Ha a rómaiaknak rumän név alatt Magyar- és Erdélyországban s azok keleti és déli szomszédaiban való lét-folytonossága történeti alappal bírna, a magyar nyelvnek kelet felé ép úgy kellene bővelkedni rumän szókban, mint szlávval bővelkedik nyugaton.