Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

406 A KÖZÉL'KOU KEZDETE aggodalom nélkül ajánlotta fel a királynak, liogy attól hazafias szolgálatai fejében, mintegy haszonbérbe, nagyobb földbirtokot kapjon, rendesen ép oly keveset törődött e szolgálatokkal, a közérdekkel, mert minden gondolatát vagyonszerzés képezte. E részben a középkor urai alig voltak jobbak a mai börzespekulánsoknál. Ha sikerűi a feudális rendszer által a fejedelmeknek az, mire voltakép törekedtek, egy nem ugyan állandó, de bármikor felhasználható katonaság megteremtése, bizonyosan kevesebb siker kísérte volna a magyarok fegyvereit külföldön. Azonban már Róma története is mutatta, hogy nem jó földesúrrá tenni a katonát. A, magyarok hadi erényei is akkor kezdtek hanyatlani, mikor, az Árpádok idejében, minden elmét a tulajdon-birtok után való vágy foglalt el; s még utóbb a török birodalom is saját hanyatlásával fizette meg azon kísérletét, melylyel ázsiai változatban tette feudális urakká a janicsárokat és spahikat. A főúr a maga királyát annak bőkezűsége szerént méltányolta, mint utóbb a Hármaskönyv is szentnek magasztalta a mi II. Endrénket, kinek gyermekei és unokái közt valóban voltak ugyan szentek, ő maga azonban egyházi átkot vont országára. És ez ország századok múlva mégis csak a nemesi praerogativák gyarapítóját, az aranybulla kiadóját látta benne, a miért sok mást megbocsátott neki. A ÍX. század nyugateurópai társadalma és államélete egyáltalán a legnagyobb forrongásban volt akkor, mikor a magyarok bejövetele újabb népvándorlással látszott fenyegetni. Pedig ez a második népvándorlás századrésznyit sem rombolhatott volna, mint az első, mikor egy Rómának kellett buknia. Érdekes azon viszony, melyben mindezen népek a kereszténységhez állottak. Az arianismus, mely úgy szólván nyomon követte a népvándorlást, a VI. század vége felé mind több tért veszített s mintegy túlélte magát. Nagy Gergely pápa oly átalakfiláson vezette keresztül az eszméket, mely maga is szinte csodával határos, mint a hogy mind több odaadással hitt is a világ a csodákban. S ha vannak, kik mosolyogni tudnak a véreskezű lovagokon, kik irgalom nélkül harczolnak, de kiejtik a fegyvert kezökből, a mint a kereszt egyszerű jelvényét megpillantják, azok nem fogják megérteni azon változást, melyen e barbárok érzülete keresztül ment. Meghódított népektől miért nem követelnek ismét vékaszámra aranyat, ezüstöt s miért túlboldogok, ha a nagy pápához küldött követeik, kik áttérésöket jelentették be, a szent kereszt egy darabkájával, keresztelő szent János néhány hajaszálával és szent Péter bilincsének némi fűrészhulladékával térnek vissza,