Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - I. közl. 311

MAGYARORSZÁGON. 321 utóbb a török sem tette ezt a magyarral. Sőt Baján maga nemcsak pogánymódon fogadja a rómaiaknak, liogy nem veret ellenök hidat a Száván, hanem ugyanakkor az evangélium előtt is leborúl és megesküszik azon Istenre, ki a szent könyvek mondásait kijelentette. Ugyanazon közöny a vallásban, ugyanazon eszély a politikában s ugyanazon képtelenség egy egyedül üdvözítő hit felfogására, mely Géza magyar vezért is arra birta, hogy Hadúrnak és Krisztusnak áldozzon egyszerre. — »Elég gazdag ő arra.« — Baján és utódai alatt inkább ázsiai, mint európai jellege lehetett hazánkban a népek vallásos életének ; s ők maguk csak nagy Károly ideje után kezdték tömegesebben fölvenni a keresztet. Az említett tudun vagy sodán (zsadány ?) már a háború folyamában, 796-ban Károlyhoz Aachenbe ment a dunáninneni avarság egy részével, hogy Ígérete szerént fölvegye a keresztséget. Onnan szép ajándékokkal tértek vissza; biztosra vehetjük azonban, hogy nem igaz meggyőződés, csak politikai érdek vezette őket a keresztelő medenczéhez s hogy velők sem járt jobban Károly, mint eleinte a megkeresztelt szászokkal. Alig múlt ugyanis a frankok hadjáratának veszélye, seregeik alig távolodtak a határoktól, az avarok is azonnal visszatértek őshitökhöz s hasonlóra kényszerítettek vezéreiket is. A nagy frank király mindamellett szerencsésebb volt velők, mint pl. a dánokkal szemben, kik közül csak egyetlenegyet nyert meg a kereszténység ügyének ; ezt bizonyítja, hogy ő, vagy inkább az avar hadjáratban győztes fia, Pipin, Juvavum vagyis Salzburg püspökét a freisingi szent Arnót tette a Rábától a Dráváig meghódított avarok és szlávok főpásztorává. Intézkedését az időközben császári méltóságra jutott Károly is megerősítette 803-ban, midőn az avarok ellen folytatott hadjáratát befejezte. Arno most Paulinus aquilejai püspökkel vetekedve buzgólkodott az avarok és szlávokmegtérítésén. Láttuk azonban, hogy a mai Magyarország, kivéve talán legnyugatibb foszlányait, nem tartozott a frank birodalomhoz, hanem azt, mint az egykorú Ekkehard írja, mindkét Pannoniával s a Duna másik oldalán átellenben levő Dáciával együtt »barátság és vele kötött szövetség kedvéért« a konstantinápolyi császárnak engedte át Károly. Mindenesetre hihető, hogy Arno és Paulinus bátor hittérítői nem' kerülték el hazánkat sem ; de a mily túlzás azt állítani, hogy a Rábától keletre, vagy a Drávától éjszakra is emelt Károly templomokat s hogy Aquincumban, mely a rómaiak idejében alkalmasint püspöki székhely volt, szűz Mária tiszteletére a Fehéregyházat építette, — ép oly poetica licentia arról beszélni, hogy ekkor újúltak meg romjaikból Győr, Buda, Mohács, Bécs és más városok. Az avar háborúban ejtett tömérdek zsákmány nagy részét a pápának ajándékozta ugyan Károly Századok. 1890. IV. Füzet. 21