Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - DR. WENZEL GUSZTÁV: A Frangepánok Magyarország történetében az Anjou királyok korában - II. közl. 289

AZ ANJOU KIRÁLYOK KORÁBAN 307 feldolgozni igyekezzünk. Eddig ezen irányban legtöbbet tettek Kercselich Boldizsár Ádám, Engel János Keresztély, Kukuljevich Iván, Tkalchich Iván Keresztély és Ljubich (Grliubich) Simon. A Frangepán-család után hatalmas kútfői apparatus maradt reánk, mely további jogtörténeti tanulmányokra tért nyit. Kívánatos, hogy a társországokban más előkelőbb családok, testűletek, városok és községek levéltárai is a. tudományos kutatások előtt zárva ne maradjanak. Ez alkalommal elég legyen az Anjou királyok korára nézve röviden megjegyeznem, hogy a Frangepán-család történetének egyik jogtörténetileg főérdekű szaka épen ezen időre esik, s hogy ennek folytán, számos jogtörténeti czélra használható akkori okmányon kivűl, a Frangepánok után néhány igen fontos jogi emlék maradt. Ilyen az 1280-ki vinodoli statútum1), mely a XIV. században is bírt érvénynyel; ilyen Veglia-sziget statutuma, melyet a régibb, a velenczei uralom korában ott használt statutumok helyett 1388. Frangepán István és János testvérek feljegyeztettek 2); — s ilyen kiválóan Segnia város statutuma, mely szintén 1388. az említett testvérek korában állapíttatott meg.8) Azt reménylem, hogy jőni fog ínég idő, melyben részletesebb jogtörténeti kutatások érdekében ezen statútumokat mélyebb tanulmány tárgyává fogom tenni. Mi Segnia várost illeti, az adriai tenger keleti partján a quarneroi öbölben (sinus Flanaticus), melyet ÍV. Béla király 1255. Frangepán Frigyesnek és Bertalannak s utódjaiknak adományozott, »quandaui eivitatem nostram circa litus maris existentem, cum omnibus suis utilitatibus et pertinentiis universis, simul cum tribute et tbeloneo et aliis circumstantiis, et in ea libertate, sicut nobis servire consuevit4) : — itt tüzetesen csak ezen város akkori kereskedését, és pedig nemcsak tengeri, hanem száraz földön űzött kereskedését is vesszük szemügyre. ') Kiadta Mazuránich Antal a »Kolot czíniű horvát folyóiratban III. köt. Zágráb 1843. 50. sk. II. —- és utána magyar fordítással Wenzel Gusztáv, Árpádkori Uj Okmánytár IV. kot. Pest, 1862. 384. sk. 11. -) Kiadta Kukuljevics Iván »Arkiv za povjednicu jugoslavensku^-ban II. köt. 27. sk. 11. s) Kiadta ugyanaz az említett folyóiratban III. köt. 140. sk. II. *) Fejér, Cod. Dipl. Hung. IV. köt. 2. r. 308. 1. 20*