Századok – 1890

Értekezések - PÓR ANTAL: Lipóczi és Nekcsei Demeter és Sándor 20

26 PÓR ANTAL. dolatra jött, hogy helyes lesz az ármányosokat ármánynyal játszani ki, nehogy gonoszságok elvégre is ezélt érjen, és megengedte tehát az imént nevezett II. Sándor mesternek, hogy Ígéreteket tehet csökönyös rokonainak, új osztályra léphet velők, pénzfizetésre kötelezheti, esetleg egyházi kiközösítésnek is alávetheti magát, csakhogy várát kezére keríthesse. Ha ez megtörtént, semmit se kell megtartania abból, a mit igért ; a király eleve minden kötés alól feloldotta őt, mert — úgymond hűtclenek iránt szótartással nem tartozik.1

) Mily sikere volt e cselvetésnek, arról nem értesülünk; valaminthogy a Péterfiakról és utódaikról hosszú ideig nem hallunk semmit. Tény azonban, hogy Demeter, a tárnokmester, TI. Sándor bátyja utóbb birta a lipóczi várat, benne János nevű várnagyot tartott2

) ; valamint az is, hogy a Péterfiak lipóczi osztályrészök birtokában maradtak. És habár külön nem értesülünk róla, valószínű, hogy maga a tárnokmester járt érettök közbe és állította a békét helyre. 0 a béke embere volt. Azért nem hallunk felőle sokat a zavaros időkben, melyek a XIV. század elejét betöltötték. Nem ugy öcscse, Sándor mester. Midőn Carobert az országba jöve, Sándor — úgy kell lenni - a nekcsei birtokot kezelte, azért rendesen Nekcsrinck is nevezte magát, azonnal az anjou párthoz csatlakozott, részt vett annak minden hadjáratában, az ifjú király mellől el nem távozott, mind halálig büszkén és híven szolgálta őt. Vitéz huszár-obesternek képzelhetjük. Vitézségének híre megelőzte e kort, már mint a XIV. század elejét. Mikor a cseh király (II. Venczel) fia számára aranyon gyűjtötte a párthíveket, Sándort is bőven kínálták vele ; de ő feléje se nézett. Hízelkedtek neki és vegyest boszúval, halállal fenyegették ; oda se hallgatott. Pusztították, elcsipkedték birtokát, jószágait; csak a haragját növelték, de a zászlótól, melyhez állott, el nem tántoríthatták.3) Követte azt tüskén, bokron. Valószínűleg része volt a pucsban, midőn Budán Venczel királyt elfogni akarták. De Károly király nem szeretett e kudarczos portyázással a buclai szöttök ') Anjouk. Okmt. I, 331. 2) Fejér, CD. VIII/IV, 73. 3) »Dum rex Bohemorum . . per copiam sui thesauri multos nobiles regni < . sibi inclinaverat . . Alexander non pecunia flexus ; non periculum sui capitis pertimeseens, non devastationem suarum possessionum formidans, . .« mondja Károly király, (Fejér, CD. VIII/I, 434.) és másutt: »non preciosis blanditiis, nec diversis minis inclinable.« (Anjnuk. Ohm!. I, 276.)