Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - I. közl. 249

TÖRTÉNETI IRODALOM. 255: •voltak barátai. Hunfalvy az utóbbinak tiltó edictumát is idézi könyvében. Maximinus császár is üldözte a keresztény papokat s elnézte, bogy a földingás miatt fölgerjedett nép velők ugyanazt cselekedje. Decius szintén tiltó rendeletet adott ki ellenök. A császárok állandó harczai is elleneikkel akadályára voltak a kereszténység terjedésének. Egyetlen felirat sincs ez időből felfedezve máig, a mi a keresztény hitet, mint jelvényt mutatná. Történeti bizonyosságként állítható, hogy 260—270 közt keresztények északi Dákiában — Erdélyben — nem voltak. A szomszéd Pannoniában is, a hol a római befolyás Etele halála utánig, tehát az Y. század második feléig, valamint a Szerémségben (Syrmium), bol az avar korszakig tartott, keresztény feliratok legelébb a IY-ik században tűnnek fel. Fejtegetései végeredményeit Hunfalvy ezekben vonja össze : Nincs alap azon föltevésre, hogy a kereszténység a régi Dákiában a római gyarmatok közt el lett volna terjedve, annál kevesebb -van arra, hogy a benszülött dákok közt sok hivője lett volna. Azt, hogy közűlök már a 260—270-ik év körűi sok el volt rómaiasodva, gyanittatja az, hogy a hol a római gyarmatosok legsűrűbben laktak, a feliratokban sok dák név fordul elő. Az így rómaiasultak alkalmasint a kiköltöző római gyarmatosokkal maguk is átköltöztek Aurelián Dákiájába, de a kik nemzetiségüket megtartották, azoknak nem volt rá okuk. S mind a déli, mind az északi római gyarmatokban lakó azon dákok, kikre a római szellem kevés vagy semmi hatást nem gyakorolt, nemzetiségüket is megőrizték. De a római légiókban 260—270-ig szolgált sok dák katona aligha visszatért szülőföldére, miután az megszűnt római tartomány lenni. Visszamaradt rómaiasult dákokra tehát gondolni is alig lehet. II. Dákiának különböző népek birtoklásában létét Hunfalvy a 16 — 33. lapon tárgyalja. Forrásai Ammianus Marcellinus, J ornandes, Priskus rhetor, Paulus Diaconus, Theophanes és más byzánti írók, az újabb nyomozók közül Miklosich, Schafarik stb. Elmondja, hogy a góthok nem foglalták el a dákok elhagyott hónát, hanem főlakhelyök a keletieknek a Pruth mellett, a nyugatiaknak Moldva erdős részében volt ; utóbbiakhoz csatlakoztak több más népek is, és azok Eutropius szerint a mai Oláhországban laktak: a nyugati góthoktól északra laktak a gepidák, délre, a mai Erdélytől keletre bastárdok és kárpok s más dák néptöredékek, nyugatra a vandalok. A góthoknak könnyű volt lakhelyökről Kis-Azsiába és a Duna melléke déli tartományaiba rablás végett be-betörni, a magukkal hozott foglyoktól megismerték a keresztény vallást, s már a 325-ik évi nikéai zsinaton jelen volt Theophilus góth püspök, a ki hihetően Taurisban lakott, a hol még